Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)
Bevezető és módszer
Az egyes bevezető fejezetek kapcsán két általános megjegyzést teszünk. 1. A kötet, természeténél fogva, nem törekedett a teljességre, ennélfogva problematikájában sem ölelhetett fel minden részterületet a korszak történetéből. 2. Még a tárgyalt témák és problémakörök is csak érintőlegesen voltak bemutathatok a korszak vázlataként, további kutatásokra és kötetekre bízva a monografikus igényű feldolgozásokat. E bevezető fejezeteket követi a több száz iratból álló forrásgyűjtemény, amelynek kezdő évkoré 1944. szeptember 30-a és záró limese: 1945. június vége. Ettől a határmezsgyétől csak abban az esetben tekintettünk el, ha a később keletkezett ügyiratok (összefoglaló jelentések, összeírások stb.) a tárgyalt korszak idejére vonatkozóan tartalmaztak kétségbevonhatatlan adatokat. A forrásgyűjtemény szigorú kronológiai rendbe ágyazta az iratokat, amelyeket tárgy szerinti elkülönítésben aligha lehetett volna közzétenni. Zömeben középszintű szervek iratainak a közlésérc vállalkoztunk elsőrenden, miután e szervek irattáraiban csapódtak le egyfelől a lefelé induló kormányhatósági rendelkezések, másfelől a falvakból felfelé induló jelentések. E középszintű szervek iratainak majoritása melletti döntést a kényszerű szükség is követelte. A történészek aligha, a levéltárosok azonban annál inkább tudják, hogy a községi néphatalmi szervek iratai milyen jelentős pusztuláson mentek keresztül a felszabadulás első esztendeiben. A levéltárakban alig találhatók termelési bizottsági iratok, még kevésbé a koalíciós pártok iratai, a községi földigénylő bizottságok iratai is csak erősen megtizedelve kerültek a megyei földhivatalok fondjaiba. De rendkívül hiányosak a nemzeti bizottságok iratai is, közismert, hogy megyénk több mint 3U0 községéből, alig maradtak meg 117-ben a nemzeti bizottságok töredékei iratai. Még kevésbé dicsekedhetünk e korszakból - a dolog természeténél fogva - fényképfelvételekkel, szerencsére azonban levéltárunkban vannak ilyenek a háború ütötte sebekről és a harcok okozta pusztulásokról, ha egy-két évvel később készültek is c felvételek. A szigorú kronológiai rendben közzétett dokumentáció nem mindig tudta szinkronban láttatni az olvasóval a történelmi eseményeket, különösképp nem a három részre szakadt megyében. Míg a decemberben szabaddá vált területen, - jóllehet még a háborús frontszakasz mögötti kényszerű nehézségek közepette - már szabadabb körülmények között tehette meg az élet első lépéseit az itt élő lakosság, addig a hadak útjába kerülő kiürített megyerész népe történelmének legsúlyosabb időszakát élte keresztül. A megye harmadik részében: 64 község területén pedig, eszelős anarchiában tobzódtak a német hadsereg alakulatai és a nyilas pártszervek és közigazgatási hatóságok hemzsegő szervei. Ezeken a területeken még a német volt az úr, a miháldi korcsmában még tombolt a német dáridó, a csárdás macabre-nak: „Az ég a kunyhó, ropog a nád . . ." esztelenül részeg akkordjai ideig-óráig elnyomták még e tájon az új történelmi sors felé kiáltó nép hangját. E három részre szakadt megye történelmét bemutató dokumentumok egy része óhatatlanul átfedte és ismételte egymást, s nem egyszer kisebb-nagyobb ellentmondásokat is tartalmaztak. Mégis, c dokumentáció mozaikszerűsége - éppen a végletes történelmi szituációkon keresztül - kívánta bemutatni a különböző időpontban és a nem azonos adottságok és körülmények között felszabadult somogysági nép háború utáni első lépéseit.
