Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

Endre utcai) 15. sz. alatti hajdani Munkásotthon épületét, s Győri János elnöklete alatt február 25-én már fel is avatta székházát. A két munkáspárt szövetsége és akcióegysége 1945 koratavaszán több hasznos gyakorlati és elvi megállapodást eredményezett - ámbár a két párt központi vezetőségének megállapodásai alig érvényesültek a megye területén, és sokszor voltak - ennek következtében - a pártközi értekezletek az üres szócsaták porondjai. Az SZDP helyi szervezetének tevékenysége közül viszonylag korán felfigyelhettünk a kultúrbizottság tevékenységére, amely a kezdet kezdetén gicscses velleitású, jazz- és magyar nótaestek rendezésével, próbálta a város kispolgári igényeit kielégíteni. A polgári pártok közül a legszélesebb társadalmi bázisa a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári pártnak volt, amely 1945. január 16-án hozta létre megyei szervezetét. Bár az FKP tömegbázisát elsőrenden a kis- és középparasztok képezték, tagjai a társadalom minden osztályából verbuválódtak, különösképp attól az időtől kezdve, amikor a felszabadulás utáni első esztendőben a legnagyobb választási párttá lépett elő, a legtöbb szavazatot kapta. A párt megyei tradíciói a felszabadulás után is érvényesítették hatásukat. Változatlanul erős szerephez jutott a megyei szervezet irányításában a módosabb gazdarétegek élén Gaál Olivér elnök. A polgári tagozat jelentős ügyvédi, orvosi rétegei ellentéteként azonban a földmunkás tagozatban az újonnan földhözjuttatott kisbirtokosok s újgazdák is jelentős számmal foglaltak helyet. A párttagság nagy részében meglevő polgári tendencia, különösképp Vidovics Ferenc főispánsága idején, a párt hajdani ellenzéki paraszt- és radikálisabb értelmiségi politikusait - sokszor háttérbe szorítva - elkedvetlenítette. A párt már február 14-én megyei értekezletre szólította híveit, s választmányát összeállítva, a Kossuth Lajos utca 2. szám alatt nyitotta meg megyei szervezetének a kapuit. Városi szervezetének alakuló értekezlete pedig március 14-én volt a Korona u. 8. szám alatt (ma Ady Endre utca). Köztudott, hogy a Nemzeti Parasztpárt csak 1945 márciusában kezdte meg politikai tevékenységét Dunántúl déli vármegyéiben. Lényegében csak március 17-én alakult meg Kaposvárott is a megyei szervezet, amelynek tagjai így csak március 23-án jelenhettek meg először a Nemzeti Bizottság ülésén. A párt tagjai elsőrenden a szegényparasztok és a radikálisabb szemléletű értelmiségiek soraiból verbuválódtak. E megyében is ezért volt legfőbb szószólója - az MKP mellett - a földosztás végrehajtásának, és az újonnan földhözjuttatott földművesek sorsának. Különösképp sokat aggódott és harcolt azért a kisparaszti rétegért, amely a történelem folyamán most jutott először földhöz, és akiknek így rendkívül nehéz körülmények között, egyenlőtlen helyzetben kellett - a régi gazdákkal együtt - kenyeret termelniök a nemzet asztalára. Kereste a földosztás utáni megváltozott új agrár struktúrában a mezőgazdasági újjáépítés, a termelés korszerűbb útjait és módozatait. A megyében a párt megyei szervezete az MKP-nak volt a legharcosabb segtítőtársa, az alapító tagok visszaemlékezéseiből közismert az a tény, hogy azok egyrésze a Kommunista Pártnak volt kezdetben a tagja, és sokhelyütt a kommunisták inspirálták és szorgalmazták az NPP alapszervezeteinek a felállítását, ezért nevezte őket a reakció „patyás-kommunisták"-nak. Megyei és kaposvári szervezetének helyisége a Tállián Gyula 7. szám alatt (ma Dimitrov utca) volt. A párt megalakulásának bejelentői Paál Sándor és Egyed István kaposvári lakósok voltak. Első elnöke