Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

vaszi növényzet, a gaz és a fű be nem borította az aknákat. Gyors munkájukkal nemcsak emberéleteket mentettek meg, hanem a nemzetgazdaságnak is jelentős szolgálatot tettek a földművelés biztonságosabbá tételével, az ipar részére nyers- és hulladékvas gyűjtésével, s nem utolsósorban, a bányászatnak, robbanóanyag biztosításával. A Honvédelmi Minisztérium egyik jelentése szerint e tűzszerészek és aknakutatók 10 vagon ócskavasat adtak át az iparnak, és 20 ezer kg robbanóanyagot (trinitrotoluol) bocsájtottak a bányászat rendelkezésére. A megyénkben dolgozó tűzszerészek és aknakutatók pedig 4 vagon lőszert és 50 ezer gyutacsot adtak át a peremartoni lőszergyárnak. E rendkívül veszélyes munkálatok végzése közben a legjobb aknaszedők is életüket vesztették a Margit-vonalon - 1946. végéig csaknem 200 aknakutató és tűzszerész áldozta életét az országban - Vezér Árpád műszaki parancsnokságával először a szigetvári, a barcsi, a lengyeltóti, majd a marcali és a tabi járásokat aknamentesítettéL Utoljára maradt a csurgói és a nagyatádi járás veszedelmes környezete, és a kaposvári járás: Nagybajommal. Később 2 hetes időtartamra Debrecenből is vezényeltek egy szakasz utászt Kutas tájára. Az aknamentesítés nehéz és emberfeletti munkájához a megyei kiegészítő parancsnokság, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tehergépkocsijával Budapestre, a Honvédelmi Minisztériumhoz küldött futárral - kért gyors segítséget. Miután a SZEB engedélyezte az aknakutató osztályok szervezését, a kiegészítő parancsnokság nyílt paranccsal szabad mozgást biztosított a részükre a megye területén, kérve a katonai és a polgári hatóságok támogatását, a községi elöljáróságoktól pedig az előfogatok biztosítását. A megye legfőbb néphatalmi szervéhez: a Megyei Nemzeti Bizottsághoz nap mint nap - érkeztek a kétségbeesett segélykiáltások. A Nagyatádi járás Nemzeti Bizottsága 1945. május 18-án kelt beadványában az alábbiakban hívta fel az illetékesek figyelmét arra a „borzalmas helyzetre", amelyben a járási székhely és környéke szenvedett az aknaveszedelem következtében: „A lakosság kétségbeesett erőfesztítéseket tesz, hogy a földet megmunkálja. A földek azonban tele vannak aknákkal és mióta a munka megkezdődött, nem volt nap, hogy 1-2-3 ember munka közben fel nem robbant volna. Kétségbeesett segélykiáltást intéztünk a t. Címhez is, kértük aknamentesítő, ill. kutató katonákat és kértünk kötszert, illetve kötszer-segélyt és mindenünnen vagy elutasító, vagy halogató választ kaptunk. Ennek a hétnek is minden napján 2-3 ember vérzett el, illetve halt meg. Ma ismét két derék munkáslány alatt robbant fel az akna a konzervgyár területén. Előreláthatólag mind a kettő meg fog hallni. Felelős mindenki ezért, aki nem nyújt segítséget! És nem tűrhetjük tovább, hogy a békés, ártatlan, munkás emberek tömege haljon meg mások közömbössége miatt! Soronkívüli segítséget kérünk kötszerben. Soronkívüli segítséget kérünk az aknák semlegesítésére. Ha pedig más hozzáértő nem lenne, kérjük azonnal a hozzáértő német hadifoglyok, vagy svábok kirendelését nagyobb számban, egyrészt mert ők rakták le ezeket az aknákat és lelkiismeretlenül itt hagyták, anélkül, hogy a helyeket megjelölték volna. Amit elhagytak, szedjék fel! ök sem nézték, amikor ártadan emberek tízezreit rendelték ki az aknák felszedésére, olyanokat, akik nem értettek aknaszedéshez. És ha már pusztulni kell, inkább pusztuljanak a tettesek, mint saját, derék, békés, dolgos véreink."

145 De az elkésett tavaszi mezőgazdasági munkákat is - katasztrofálisan akadályozta az az életveszélyes aknazár, amely a háború örökségeként szántófölde-