Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

IV. fejezet Az élet megindulása a második világháború után Somogyban

gítség kellene, mert a fogatokat, jószágokat elvitték Ha ezer kezem lenne, az sem lenne elég."

136 A Somogycsicsóhoz tartozó józsefmajori tanítónő beadványa is a háború pusztító viharát idézte. Lakását feldúlták, élelmét elvitték, a háborús cselekmények az iskoláját sem kímélték, amelynek összes felszerelése elpusztult, még az iskola kis nemzeti zászlójának a foszlányai, a kisiskolások irkáinak füzetlapjai is megsemmisültek. Összetört asztalok, tanszerek nélküli padtöredékek, golyótól átlyukasztott falak, betört és rámák nélküli ablakok jelezték a pusztai harc kíméletlen következményeit.

137 A visszatérő lakosságot - a fentiekből is láthatóan - siralmas kép fogadta, Szétiőtt és ledőlt templomtornyok, összedőlt lakóházak, tető nélkül maradt, égre meredő gazdasági épületek, ajtó és ablak nélküli házak, gránát csonkította és aknaszilánk tépte házfalak, felrobbantott utak, hidak és átereszek roncsai, üres kamrák, feltört vermek, szem nélküli csűrök, termény nélküli górék és takarmány nélküli pajták fogadták a hazatérőket, akik szívbemarkoló keserűséggel voltak kénytelenek megmaradt állataikat fedél nélküli istállókba, üres és beszakadt pajtákba bekötni. A sérült és a golyótépte lakóházakat mindenütt putri- és kályibaszerűvé tették a háborús sérülések. Amikor hazakerültek a „menekültek", először a házakat kellett rendbehozni, hogy a lakosság védelmet találjon. A félszereken, a sertésólakon, az istállókon, a pajtákon, de a házak nagy részén is szalmával és más alkalmi fedőanyaggal foltozták be a tetőket. Majd a lakóházak és a gazdasági épületek kijavítása után hozzáfogtak az elbitangolt állatok megkereséséhez és a megmaradt állatok igábafogásához és összeszoktatásához, betanításához.

138 Ám az élet dermedtségéből éledő falu első lépéseit sokhelyütt zavarta az a körülmény, hogy a visszatért községekben a közbiztonsági állapotok nem voltak szilárdnak mondhatók. Jellemzésül idézhetjük a barcsi főszolgabíró jelentését, amelyben a lakosság visszaköltözése után kérte az alispántól a közbiztonsági állapotok megszigorítását, mivel a határszélen nagyon elszaporodtak a közbiztonságot veszélyeztető „szerencsevadászok".

139 A lakosság hiányolta a vagyon- és életbiztonságot és sürgette a jogbiztonság helyreállítását is, miután meglazult közbiztonság, felbomlott közösségi fegyelem, anarchisztikus erkölcsi lazaság fogadta sokhelyütt hazatérése után. A nagybajomi Kisgazdapárt elnöke 1945. május 18-án az alábbi panaszt tette Somogy megye Nemzeti Bizottságánál: „A lakosság lopja a bunkerek faanyagát, és az idegen holmikat, amelyeket megfestenek és eladnak, az idegen állatokat eldugják és az állatkeresőkkel gorombáskodnak."

140 Előfordult az is, hogy a község aknamezővel borított határából hullarablót kellett az utászoknak kimenteniök. Anélkül, hogy általánosítanánk e helyütt, utalnunk kell a társadalmi ellentétekre is, hisz a társadalomban lezajló demoralizálódásban maga a társadalom is (vagy legalább is egyes részei) ludas, s nemcsak passzív áldozata. És ha ezek a közállapotok zavarták is az élet megindulásának az első lépéseit, és ha valóban sokszor is kellett látnia népünknek a lakosság egyes rétegeinek a demoralizálódását, és a Vörös Hadsereg által minden erővel üldözött, de sokáig még ennek ellenére is tevékenykedni képes kóbor katonai egyének és velük összejátszó polgári lakósok önkényes túlkapásait, s mindezeken túl a német fasizmus végvonaglása által okozott óriási károkat, - Somogy népe e