Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

III. fejezet Felszabadító hadi cselekmények a megye területén

c) Az 1944-1945. évi megyei állatösszeírás adataiból Állatfajta 1944. év c'b I94|. év db Veszteség Szarvasmarha 157 657 73 404 54 Ló 68 015 31992 54 Sertés 234 990 83 897 65 Juh 98 582 24 330 75 Baromfi 1 600 000 527 000 67 A megye mezőgazdaságának nemcsak az egyik legfőbb ágazatát: az állattartást érte - katasztrofális veszteség, hanem a másik ágazatot- a növénytermelést is. Még a dohánytermő területek is elpusztultak a frontszakaszokon, ahonnét a tavalyi termést a katonák és a munkaszolgálatosok széjjelhordták.

llí) Nemcsak a megye igaerejének semmisült meg az 54%-a - a fenti táblázat alapján - s ment tönkre a nagybirtok élő- és holt felszerelésének javarésze, hanem igen nagy volt a megye gépparkjának a vesztesége is. (25%.) A megmaradt és kijavított üzemképes 305 db traktor munkába fogásához pedig semmiféle üzemanyag nem állt rendelkezésre.

120 De nagy volt a megyében a vetőmaghiány is, miután az uradalmi készleteket - amelyek a németek kiűzése után visszamaradtak - a Vörös Hadsereg zár alá vette. A vetésterületek is jelentős pusztulásnak voltak kitéve, a futó- és lövészárkok kígyózó kilométerei és a hadigépezet által letaposott vetések területei igen jelentős kárt okoztak mezőgazdaságunknak, miután az őszi vetésterületnek amúgyis csak 70%-án volt elvetve 1944 esős őszén: kb. 100 000 kat. hold búza, 66 000 kat. hold rozs és 9000 kat. hold árpa. A károkat még tovább növelte az a puszta tény, hogy az őszi szántásnak csupán csak 5-6%-át tudták elvégezni a háborús események rohamos előretörése és a kedvezőtlen időjárás következtében. Mindezek tetejébe a háborús rablógazdálkodás már évek óta következetesen pusztította a termőtalajt, üres magtárak és csűrök, állat nélküli istállók voltak a jellemzői annak az állapotnak, amelyben a megye mezőgazdaságát a felszabadulás napjai találták. Az állatállomány kataszrófális pusztulásával csaknem egyenrangú vesztesége volt a megyének a takarmánykészlet kimerülése, miután a német fasiszta hadsereg által igénybe nem vett és nyugatra el nem szállított készleteket a Vörös* Hadsereg csaknem teljes egészében igénybe vette. Az igénybe nem vett minimális takarmánykészletből alig tudták átteleltetni az állatállományt a községek lakói, s így az állatok jóformán csak szalmán és kukoricaszáron tengődték át a téli hónapokat. A kiürítésnél megmentett állatállomány így lefogyva, lezsaroiva és elerőtlenedve került vissza falujába, mivel a gazdák nem tudtak elegendő mennyiségű takarmányt biztosítani a részükre a falvak kiürítésekor. Ám nemcsak a falvak állatállománya sínylette meg a takarmányhiányt, hanem az uradalmakban és a pusztákon is szűkös takarmányozási viszonyok között - jóformán szalmán - teleltek át az állatok, amelyeket már két ízben is számbavettek a megye területén. Először 1944. december 28-án a községi elöljáróságok írták össze a megye állatállományát s vele együtt a lótápot és a lószerszámokat is. Másodszor pedig 1945. január 6-12-e között, amikor az alispáni hivatal a Vörös Hadsereg tisztjeivel együtt indította útnak tisztviselőit a megye uradalmaiba az állatállomány számba- és gondozásba vételére.