Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

II. fejezet A menekülő nyilas megyei, járási és községi közigazgatás összeomlása

Am ha teljességében - adatok hiányában - nem is tudjuk felmérni a fasiszta háborús gépezet pusztításait, mindazonáltal leszögezhető, hogy nagyon sok háborús bűncselekmény terhelte a menekülő német hadvezetőség és különféle egységeinek a lelkiismeretét a közigazgatási hatóságok jelentései szerint. Amikor a nemzetközi bírósági és béketárgyalásokra a 6740/1945. ME. számú rendelet alapján összeírták a német állampolgárságú háborús bűnösöknek a megyében elkövetett bűncselekményeit, akkor az igazságügyminiszterhez küldött jelentésből kiderült, hogy Somogyban 48 községben követtek el a németek különféle atrocitásokat és pusztításokat. Azok a községek, amelyekben ily pusztítások voltak, s amelyeknek összeírására 1945. szeptember 15-én került a sor, az alábbiak voltak: Szentbalázs, Berzence, Kadarkút, Igal, Somogyszil, Kálmáncsa, Felsőszentmárton, Csokonyavisonta, Szulok, Kastélyosdombó, Büssü, Attala, Balatonújhcly, Kőröshegy, Ságvár, Tab, Taszár, Kaposmérő, Hetes, Toponár, Hedrehely, Nagybajom, Nemesdéd, Vése, Mesztcgnyő, Balatonszentgyörgy, Somogyudvarhely, Zákány, Csurgó, Alsók, Somogyszob, Görgeteg, Tarany, Lábod, Felsősegesd, Csököly, Kutas, Vízvár, Gige, Fonyód, Somogyjád, Marcali. A jelentések egyöntetű megállapításai szerint a bűncselekményeket mindenütt a visszavonuló német katonaság követte el. Főként hidak, vasutak, utak felrobbantása, távbeszélő és távíró berendezések elpusztítása, lovak, kocsik stb. elrablása szerepelt leginkább a pusztítók búnlajstróman.

55 E pusztításokról így számolt be - többek között - az alsoki körjegyző 1945. október 3-án: „Körjegyzőségemben a német megszállás alkalmával a.lakosságot bunker és lövészárkok ásására vették igénybe. A német katonaság elvonulása alkalmával a községi törvényhatósági úton levő hidat felrobbantotta, a telefon és távíró vezetékeket használhatatlanná tette. A károk becslés szerinti összege 37 millió pengő."

56 A drávafoki körjegyzőség így foglalta egybe a németek által okozott károkról szóló jelentését: „A menekülő német csapatok éjjel a községből elvittek cca. 35-40 db lovat, kocsival, szerszámmal együtt."

57 A felsőszentmártoni jegyző jelentésében ezt olvashatjuk: „A Korcsina csatorna vasbeton hídját felrobbantották a visszavonuló német csapatok. A kár két millió pengő."

58 Amikor az Országos Nemzeti Bizottság a helyi nemzeti bizottságokkal összeiratta 1946. január 21-én a német és a nyilas uralom alatt elkövetett atrocitásokat és rombolásokat, - az ekkor készült jelentések - sok községből - bátor ellenállási akciókról s népünknek, a németek és a nyilasok által üldözött idegen menekültekkel (lengyelekkel, franciákkal, angolszászokkal, belgákkal, hollandokkal stb.) szembeni emberséges bánásmódjáról tudósítottak bennünket. E sorokból értesülhettünk arról, hogy Szigetvárott a németek felrobbantották a távírda hivatalt, az Almás patak hídját, az állomás sineit és az artézi kút víztartályát. De e jelentések adtak hírt az olyan sváb falvakból is, amelyekben a magyarhű svábok éles ellentétben állottak a magyarokat és a magyar hatóságokat gyalázó és ócsárló volksbundistákkal szemben.

íj9 A felrobbantott hidak nagy számára enged következtetni az az újjáépítési miniszterhez küldött alispáni jelentés is, amely 1945. december 27-én bejelentette, hogy a háborús cselekmények következtében elpusztított vármegyei hidak újjáépítésére több mint 53 millió pengőt használt fel, s a további sürgős hídépítési munkálatokra újabb 53 milliós segélyre van szüksége,

60 amely, az akkor máierősen inflálódó pengőben is, hatalmas összeget jelentett.