Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

II. fejezet A menekülő nyilas megyei, járási és községi közigazgatás összeomlása

folyósítsa a város az illetményeket, A város - ellátmány hiányában - csak úgy tudott e rendelkezésnek eleget tenni, hogy a megyétől és a bankoktól előlegeket vett fel, s amelyekből - 1944. október 4-e és október 31-e között - 209 635 pengőt ki is fizetett.

13 A megye és a város közalkalmazottai november 30-án még felvették - alispáni rendelkezésre - 1945 első negyedévre szolgáló illetményelőlegüket, ami Nagykanizsára érkeztükig teljesen elfogyhatott, miután ott meg április-június hónapokra vettek fel újra előleget, és havi 550 pengőt - személyenként - menekülési segélyként.

1

''' Az alispáni teendők ellátására Vigh Imre főispán dr. Siposs György árvaszéki elnököt kérte fel, alispánhelyettesnek pedig dr. Sárközy Béla főszolgabírót. A főispán - az Üj Somogy 1944. november 28-i számában közzétett - nyilatkozata szerint dr. Sárközy Béla alispánhelyettesi megbízatásának az volt a célja, hogy személyén keresztül utat találjon a középbirtokosokhoz, „azok felé a rétegek felé, amelyek némi idegenkedést mutatnak a hungarista állam sorsközösségi kérdéseibe való bekapcsolódáshoz." Az utolsó napok zűrzavarában hiába zaklatták és rémitették a rögtön bíráskodás újabb kiterjesztésével a polgári lakosságot, hiába akarták elérni általa a meglazult állami fegyelem helyreállítását,

15 hiába adott Beregfy-Berger Károly, Szálasi hadügyminisztere a nagyszámú szökött katonának büntetlen visszatérési lehetőségét,™ hiába fenyegették a lakosságot a fegyveres nemzetszolgálat felállításával,

17 hiába jelentek meg a lakásügyi kormánybiztosnak minden lakást és bútort igénybe vehető rendelkezései, hiába zárolta az árkormánybiztos a bankbetéteket s szüntette meg a „mamutfizetéseket" s tervezte az infláció és a fekete piac előidézésére alkalmas pénzmennyiség csökkentését,

18 hiába rendelte el a közellátási miniszter a fél kilogrammot meghaladó kávé és teakészletek bejelentésének a kötelezettségét a készletgazdálkodási kormánybiztosnak s tiltotta meg a vendéglők és a cukrászdák részére a kávéból és a teából származó készítmények árusítását,

19 hasztalan fenyegettek a járművek elkobzásával

20 stb., e megszorító rendelkezéseknek se szeri, se száma nem lévén a Budapesti Közlöny, a helyi hivatalos lap és a napi sajtó szinte már képtelen volt azok regisztrálására, nem is tudta - a lakossággal együtt - azokat számon tartani, mégkevésbé tudták azokat a hatóságok végrehajtani. A kivonuló és a nyugatra települő hatóságokat - 1944. november 26-án -ráadásul még angolszász repülőtámadás is érte a városban. Mindez csak tovább növelte az anarchiát és a dezorganizáltságot - különösképp - a város és a megye vékony nyilas vezetőrétegében. A lakosság a háborútól és a rendszertől való végleges csömörében, városon és falun egyaránt vagyonát, életét és családját féltve szemlélte - a vihar kitörése előtti órákban - a közállapotokat, a németek és a nyilasok melletti harcra és lelkesedésre már semmi sem jutott életerejéből, de a katonáknak és a rohamalakulatok önkéntes tagjainak is hiába helyezték kilátásba „a haza gondoskodását", a különféle kitüntetések és jutalmak elnyerésének lehetőségét.1 Am, maga a megye hadműveleti kormánybiztosává még november utolsó hetében kinevezett főispán sem tudott úrrá lenni a pánik hangulaton. Utolsó előtti kaposvári nyilatkozatában még szükségesnek tartotta annak kijelentését a nyilatkozat az Üj Somogy 1944. november 27-i számában látott napvilágot -, hogy a kormánybiztossága alá tartozó honvédséggel, csendőrséggel, rendőrség-