Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

I. fejezet Megyei statisztikai adattár (1930-1944.)

A polgári-kori pénzügyi kormányzat általában azon a nézeten volt, hogy a módosabb agrárius megyék útügyi és közlekedéspolitikája kevesebb anyagi támogatással is beérheti, s nincs is arra szükségük, hogy útjaikat állami kezelésbe vegyék, saját erejükből is fenntarthatják azokat, s - főként - saját ere-' jükből is építhetnek újakat. A nagybirtokosok - köztudottan - ott és arra építtették ki befolyásuknál fogva az utakat a megyében, ahol azt kívánták, háttérbe szorítva sok helyütt a falvak érdekeit. Ez a közlekedési és útügyi koncepció természetszerűleg - a már rég elavult 1891. évi I. tc. által életrehívott közúti törvény alapján realizálódott, amellyel szemben a virilis tőkések és birtokosok irányította megyei törvényhatóság - az autonómia vélt sérelmére való hivatkozással - mindenfajta revíziót és közlekedési koncepciót megtagadhatott. Ez az úthálózat - a megyeszékhely centrikus voltára tekintettel - főként észak-déli irányban épült ki a megyében, e fő közlekedési útvonalba: keletnyugati irányú utak szinte alig épültek be. De a kiépült úthálózat sem volt már korszerűnek mondható, hiszen a drága és a költséges karbantartása makadám utak az egyre növekvő gépkocsi forgalmat már nem is bírták lebonyolítani. Az úthálózat romlása a háborús évek alatt katasztrofális méreteket öltött. Az 1938-at megelőző években a nagyobb ütemben megindult bekötőút építési program is megfeneklett, miután a vasutak, a nagymérvű háborús igénybevétel következtében, kőanyagot már nem tudtak szállítani az útépítésekhez, így még annak a 75 km-es hosszú útnak a>: építése is félbeszakadt, amelynek építését egyébként a megye törvényhatósága korábban már jóváhagyta. Ezen az úthálózaton aligha volt lebonyolítható az a teher- és személykocsi-, valamint autóbusz forgalom, amelyet a megye, s a megyeszékhely fejlődő kereskedelmi és gazdasági élete megkövetelt volna. Pedig akkor még a városban a MATEOSZ-nak mindössze csak 6 tagja működött 1938-ban, s a háborút megelőző években a Kaposvár-Pécs, a Kaposvár-Nagykanizsa, a Kaposvár-Barcs és a Kaposvát-Igal voltak a legfontosabb autóbusz vonalak, számszerint tehát négy, a kisebb jelentőségű Kaposvár-Patca, Lengyeltóti-Balatonboglár vonalak, és a Somogyszil-Igal-Bonnya közt postai futárszolgálatot is lebonyolító s naponta közlekedő személyautó mellett. Különösképp rombolta a megye útjait a Jugoszlávia ellen bevetett német hadigépezet 1941 tavaszán történő átvonulása a megyén. A baj betetőzése természetszerűen - a németek - ugyancsak a megyén keresztül történő - visszavonulása volt, valamint az a körülmény, hogy a megye jelentős része, csaknem 5 hónapig, hadszintérré vált a második világháború idején, amikor is a törvényhatósági utakon kb. 110 közúti műtárgy (híd stb.) pusztult el és vált a hadicselekmények (robbantások) martalékává. 4. Művelődésügy A megye művelődésügyét is áttekintve köztudott, hogy a nagybirtokos megyében - nem volt minden uradalomban iskola - a falvaktól távoleső külterületi lakott helyek (puszták) iskolaköteles tanulói sokszor 4-5 km-es távolságból jártak iskolába. Mivel az ittlakó családok ezreinek nem volt megfelelő ruházata és lábbelije, télvíz idején nem tudták gyermekeiket iskolába járatni. Megyénkben, a 6 évnél idősebb analfabéták száma, jelentősen felülmúlta az országos át2 17