Kanyar József: Somogy a felszabadulás hónapjaiban 1944-1945 (Kaposvár, 1970)

V. fejezet Iratdokumentáció

hídfőből, hogy helyreállítsák védelmüket a Dunán. A fasiszták SS csapatokat, harckocsikat és rohamlövegeket vontak össze ide és elkeseredett ellenlökéseket hajtottak végre. Kegyetlen harc folyt mindé ' terepszakaszért és helységért. Különösen ádáz ütközet bontakozott ki Pécsért, Siklósért és Villányért. Csapatainknak csak kemény éjszakai harcban sikerült elfoglalniuk ezeket a helységeket. Hadseregünk rendkívül kedvezőtlen körülmények közepette harcolt. Az ellenség védelme a mélységben emelkedő terepszakaszon épült ki, ahonnan jól megfigyelhette csapataink tevékenységét. A lakott helységek és a számtalan borospince megkönnyítette a védelmet. Az esőzések feláztatták az utakat. A csapatok manőverezése az utakon kívül rendkívül korlátozott volt. A lövegeket embereknek kellett vontatniuk. A hídfőben vívott elkeseredett harcokban a 57. hadsereg súlyos veszteségeket okozott az ellenségnek, sok foglyot ejtett. A zsákmány is gazdag volt. M iután 1944 decemberében teljesítettük a hídfő birtokbavételére kapott parancsot, kifejlesztettük a támadást Magyarország területén, főleg Kaposvár-Nagykanizsa és az erők egy részével a Dráva északi partján Barcs irányában. Az ellenség - visszavonulva nyugatnak - szívós ellenállást tanúsított. Hadseregünknek ekkor különösen elkeseredett harcot kellett vívnia Nagybajomért és Szigetvárért. A németek minden áron tartani igyekeztek Nagybajom körzetét, amely a Kaposvárból kivezető fő útvonalba esett és fedezte a nagykanizsai olajmezőkhöz vezető legrövidebb utat. Nagybajomot - lövész- és közlekedőárokkal, műszaki zárakkal stb. - a védelem erős központjává építették ki. A védelemnek ez a központja többször gazdát cserélt, s csak 1945 márciusában sikerült véglegesen megtartanunk. Ugyancsak súlyos harcokat kellett vívnunk Szigetvárért és Barcsért, amelyeket a hitleristák nagyon fontos pontoknak tartottak, mivel rajtuk keresztül vezettek a Jugoszláviában harcoló német csapatok legközelebbi útjai, ahonnan csapást mérhettek a székesfehérvári és nagykanizsai irányban támadó szovjet csapatok főcsoportosítására. A Szigetvárba vezető utakon 1944. december 2-4. között az ellenség erős ellenlökésekkel igyekezett visszavetni csapatainkat és megakadályozni, hogy elérjék a város körzetét. Csak december 5-én éjjel, a 64. hadtest csapatainak északi és délnyugati irányú csapásaival sikerült elfoglalnunk ezt a fontos pontot. Az 57. hadsereg támadása azzal fenyegette a németeket, hogy elvesztik a nagykanizsai olajlelőhelyeket és a városon átvezető fő közlekedési utakat, amelyek összekötötték Magyarországon levő erőiket a Jugoszláviában és Görögországban harcoló balkáni csoportosítással. Ezért arra kényszerültek, hogy átcsoportosítsák Jugoszláviából a nagykanizsai irányban a 2. páncélos hadsereget (nyolc gyaloghadosztály, gépesített dandár és megerősítő eszközök). Ezután megszállták az előre berendezett állásokat Keresztúr-Marcali-Nagybajom-Nagyatád- Vízvár között. A kedvező állások szívós védelmével és a tartalékok erős ellenlökéseivel sikerült a németeknek 1944 december végéig feltartóztatniuk hadseregünk támadását, amely erre az időre kijutott a Balaton déli partjához.