Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

1387. aug. 30. A rupolújváriak hatalmaskodása Azokat a bűncselekményeket, amelyeknek közös vonása az erőszak, más jogának tudatos megsértése, az önbíráskodás, a rendszerint halált okozó súlyos testi sértéssel párosult birtokháborítás — összefoglaló néven hatalmaskodásnak nevezi a feudális büntetőjog. A Zsigmond-kori és az utána következő idők törvénykezési oklevelei túlnyomórészt ilyen hatalmaskodásokkal foglalkoznak. E hatalmaskodásokat — amelyek ritkán történtek vérontás nélkül — földesurak vagy tiszttartóik néhány belső emberük, famulusuk vezetésével hajtatták végre a szomszédos birtokterületeken rablás, állatelhajtás, zsákmányolás céljából. így emelt panaszt Szerdahelyi Ders Pál rupuli Tamás fiai: István és János, továbbá Mérey László rupulújvári várnagy ellen, akik Zarm nevű birtokáról jobbágyai 100 marháját és 20 malacát elhajtották, egy jobbággyát megölték s több jobbágyasszonyt lovakkal megtapostattak és megsebesíttettek. Zsigmond király a veszprémi káptalant bízta meg a hatalmaskodás kivizsgálásával. A tanúvallomások a panaszok jogos voltát bizonyították, a hatalmaskodókat törvénybe idézték. A királyi oklevél — Kenéz Győző fordításában — így hangzik: „Zsigmond, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország stb. királya, Brandenburg őrgrófja, nemes és hűséges barátainak, a Veszprém-i egyház káptalanjának üdvözletünket és kegyelmünket küldjük. Elmondották színünk előtt Zerdaheli Ders fia Miklós fia Pál személyében, hogy István és János, a nagyságos Tamás úr fiai — Tamás úré, ki a néhai Miklós úrnak, Esztergom érsekének volt a fivére — kik Rupuli nemesek, valamint Meree-i Lóránd fia László, valamint Bakó fia János, Vywar-várának várnagya, továbbá Juthai László fia Miklós, szt. Lőrinc ünnepe előtti, legutóbb elmúlt vasárnapon, felfegyvérzett és erőszakra kész kezekkel, eljővén az említett Pálnak Zarm nevű birtokába (falujába), ugyanazon Pálnak emltíett birtokában élő jobbágyai összes javait és holmiját, nevezetesen 100 ökrét és 20 malacát elhurcolták, illetve elhajtatták, sőt egyik jobbágyát, aki az emlüett Zarmban lakott, meg is gyilkolták, továbbá az említett népek feleségeit (szószerint: »feleség-úrasszonyait«) is, a női nem megszégyenítésére, a lovak lábaival megtapostatták és megsebesíttették, az említett Pál igen nagy jogsérelmére; éppen ezért ebben az ügyben meghagyjuk hüségteknek, erős paranccsal megparancsolva, hogy küldjétek ki embereteket hites tanúbizonyságemberként, akinek jelenlétében Irizlow fia János, a Zabasi, avagy a Kekenusi Jakab fia: Gergely, vagy Bálint, avagy Achyai Márk fia Pál, ha mások távol lennének, mint a mi királyi emberünk, mindenkitől, akinek csak köze van az ügyhöz, a fenti ügyben tudja meg a színtiszta igazságot; ha pedig úgy tapasztalják, hogy a fentiek megfelelnek a valóságnak, idézzék meg a fentebb megnevezett István és Bakó Jánost, valamint Lénárd fia Lászlót, fia Jánost, valamint László fia Miklóst, a fent megnevezett Pál ellenében, haladék nélkül, a mi országunk nádorának személyes jelenléte bírósága elé, megfelelő határnapra, hogy a fenti elmondottakról adjanak számot, még abban az esetben is - mert ez nem képezhet akadályt, - ha a fent megemlített Pál és Miklós fia István, valamint János és István között függő peres ügy is lenne. Ezt követőleg pedig mind a vizsgálat rendjét, mind pedig a fentebb említett idézés idejét és helyét, a beidézettek névjegyzékével együtt, beleírva a kitűzött határnapot is, ugyanazon nádor