Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

volt, amely Tautner Ilonának, a falu hímzőmesterének alapozó munkássága, és a nagynénje örökségével jól sáfárkodó L. Hótai Blanka jóvoltából került a kezünkbe és maradt hátra a faluban. Hogyan vitték hírét Karád népművészetének, a népi hímzéseknek a „gyöngyösbokrétások" Párizs és Brüsszel világkiállításaira, a főváros nemzetközi vásáraira, a tengeren túlra: Amerikába és Ausztráliába? Az érdem Tautner Ilonáé, aki a sárszentmiklósi szülőház, majd a kaposvári diákévek után Karádon vált népi iparművésszé, 1963-ban pedig a népművészet mesterévé. Elindítójává válva szakköre révén a népi hímzőművészetnek. Elég csupán azokat a hímzési mintákat s motívumokat felsorolni: a bükkfalevelest, az esőcseppest, az esbötűst, a kégyószőlőst, a nyócast, a nyócasszőlőst, az ómást, az orsóst, a pillangóst, a rózsást, a rozmaringágast, a rozmaringbokrost, a szívest és a tulipánost. E remek hímzések díszítései között különösen nagy jelentőségűek voltak a menyasszonyi kelengyében őrzött két „buritásos" férfiingek, amelyeket a vőlegényeknek kellett viselniök az esküvőn. Magának a karádi férfitánc nagy mesterének: Horváth Jánosnak az ősei is ilyen hímzett ingben mentek az esküvőre. Nemcsak a pásztorok tudtak faragni Somogyban, hanem Karád asszonyai is tudtak hímezni! Ezt a hímzést a fiatalság ugyan már elhagyta, ma már csak az öregebbjei viselik, itt-ott a fiatalok is, mégis azt kívánom, hogy a messze földre elvitt minták s e kiadvány hatása nyomán újra köszöntsön Karádra e hímzések reneszánsza. Sokszor elmondtam már Karádon is: a Kodály emléktábla leleplezésén, hogy a falu népművészeti arabeszkjeinek és rajzolatainak még ma is olyan jó illatuk van, mint édesanyám és nagyanyám zsoltároskönyvében a préselt szagos mentának. Remélem, hogy Karád népe büszkén őrzi mindétig majd hármas kincsét, és mindig fénylő lesz a falu egén a népművészet csillaga! Forrás: H. Hótay Blanka: A karádi népi hímzőművészet. Előszó. 1987. 323. XIX-XX. század Somogy ételei és étkezési szokásai Minden táj népe, így a somogysági is szeret enni, szeret jól és ízletesen enni. Nem véletlen volt történelme során Somogy a királyi szakácsok és a királyi kanászok földje. Olyan föld, amely megyei címeres levelében is a szőlőfürtöt tudta felmutatni az országnak a bor bőségéről beszélve, utalva arra, hogy Somogy minden nemes ital és minden finom étel hazája. A szép tájú Somogy az erdőségek, az erdei vadak otthona is volt, a gombák, a vízi szárnyasok és a halak hazája. A táj mezőgazdasági kultúráját is meghatározó címeren kívül a megye neve is erre a kultúrára utal.