Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Befejezésül követelte az államhatalomnak a népi gondolat szolgálatába való állítását. Erről a helyről üzent a pártjából kilépett képviselőknek, kérve őket, hogy térjenek vissza. Ha a lövészárokban meg volt a magyarság minden rangú tagja között a szolidaritás Krisztus tanaira, a Szentszék quadragesimo annojára való hivatkozással kiált fel, hogy a trianoni lélekvesztőn egy legyen a magyarság. »Úgy gondolom —, fejezte be beszédét — hogy Imrédy miniszterelnök úr akinek debreceni beszédére ma a Tiszántúl magyarsága gyülekezik össze és akinek hatalmas egyéniségét és jószándékait ellenzéki létünkre kétségbe nem vonjuk, ezt a nagy magyar egységet hirdeti meg.« A sajtó tudósítása szerint az ünnepségen felszólaltak még: Kovács Imre, Nagy Ferenc, Tildy Zoltán és Gaál Olivér, a lengyeltóti kerület országgyűlési képviselője. Eckhardt Tibor kisgazdapárti programját — pár nap múltán — előbb Kadarkúton támadta Antal István, a NEP államtitkára, majd Barcson Tasnádi Nagy András, a NEP elnöke. Forrás: Somogyi Újság 1938. jún. 28., 29. és júl 1-i száma. 318. 1938. szeptember 5. Imrédy Béla miniszterelnök kaposvári beszéde Imrédy Bélát, a Magyar Nemzeti Bank elnökét 1938. májusában nevezték ki a kormány elnökévé. Ugyanezen év szeptember 4-én és 5-én Kaposvárott egy dunántúli gazdagyűlésen és a KALOT úgynevezett »szentistvani« seregszemléjén, valamint a 44-esek országos találkozóján beszédet mondott a Turul sportpályán a »csodas magyar forradalomrol«, amelynek hangzatos frázisaiban — többek között — annak is kifejezést adott, hogy a kormány erőteljesen vissza akar fordulni a kispolgárosodni akaró paraszthoz. A nagybirtokos és nagytőkés társadalomnak is meglepetést jelentett a kaposvári beszéd, amely telve volt földreform demagógiával. Mégis jellemzően a beszédet követő 300 terítékes banketten a megye »gazdai« nevében a szarkavári és a hetesi hitbizomány ura: Somssich László gróf, az OMGE elnöke köszöntötte a miniszterelnököt és helyeselte a programját. Igaz, ezt tette a Tanácsköztársaság idején, majd az ellenforradalom első napjaiban is, íme az Imrédy hirdette ködös programnak is nagy lojalitással sietett a segítségére. A földreform demagógiától hangzatos beszéd egy részét az egyik helyi újság az alábbiakban hozta olvasói tudomására: »A földkérdésről annyi vita hangzik el manapság és ez a kérdés nemcsak a falusi, de a városi lakosság érdeklődésének is homlokterében áll. Senkinek nem közömbös s a nemzet örök élete szempontjából is sorsdöntő jelentőségű, hogy kié a föld, kié az a magyar föld, amelynek mindnyájan, a város kövei közé szakadt fiai is ennek a nemzetnek szolgái és szerelmesei vagyunk! Tagadhatatlan, talán senki által kétségbe nem vont tétel, hogy az irányzat a nagybirtokok csökkenése és a kisbirtokok szaporodása felé halad. Ez jól van így, mert minél többen vannak, akiknek a saját földjükben gyökerezik a lábuk, annál több az erős