Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Somogyaracs községben 19, Babócsa községben 57, Bolhón 104, Bakházán 24, és Rinyaújnép községben 3 egyén maradt munka nélkül. Tiszteletteljelentem, hogy a hatóságok mindent elkövetnek arra vonatkozólag, hogy a munkanélkül maradt munkásokat munkaalkalomhoz juttassák.« A munkanélküliek számának további emelkedését jelentette az 1933. évi április 6-i alispáni jelentés: »Kaposvar megyei város területén a munkanélküliek száma a 9046/48/1933. számú jelentésemhez viszonyítva további emelkedést mutat. Kaposvár megyei városban február hó 28-ával a munkanélküliek száma 1746 egyén, ezek közül február hónapban 289 egyén volt foglalkoztatva inségmunkával. A vármegye többi járására vonatkozólag tisztelettel jelentem, hogy a munkanélküliség csökkent. A barcsi járásban Barcs községben 152, Bolhó községben 98, Bakházán 26, Babócsán 65, Komlósdon 6, Péterhidán 5, Drávaszentesen 39, Somogyaracs községben 19, és Felsőszentmárton községben 105 a munkanélküliek száma. A csurgói járásban a munkanélküliek számában változás nem állott be, Somogyudvarhely községben 120, Zákány községben 39 és Ortilos községben 9 munkanélküli van nyilvántartva. A szigetvári járásban Somogyapáti községben 16, Szigetváron 14, Somogyhárságyon 2, és Vásárosbéc községben 2 a munkanélküliek száma. A nagyatádi járásban Somogyszob községben 14, Bolhás községben 2, és Felsősegesden 1 a munkanélküliek száma. Végül tisztelettel jelentem, hogy a vármegye többi járásában munkanélküliek nincsenek. « A munkanélküli tömegek nyomorán Kaposvár polgármestere könyörgő levelek megírásával igyekezett segíteni. Gróf Festetics Kristóf nagybirtokoshoz az alábbi levelet írta a polgármester: »Köztuäomasü, hogy a rettenetes gazdasági válság okozta munkanélküliség különösen a városokban egyre tart. Ennek pedig következménye az, hogy a munkásosztály el van zárva annak lehetőségétől, hogy saját és csaláája részére az életfenntartás minimális eszközeit biztosíthassa. A város vezetősége elsőrendű feladatának tekinti ugyan, hogy a tömegek nyomorát enyhítse, elviselhetővé tegye, de a szükséges anyagiak híján erre csak akkor lesz képes, ha a társadalom tehetős tagjai — akiknek elsősorban érdeke az, hogy a fennálló, de a nyomor által veszélyeztetett társadalmi rend fennmaradjon — a város vezetőségének segítségére lesznek a szenvedések enyhítésére irányuló munkában. Ismerve Méltóságod nemes szívűségét, bizalommal arra kérem, szíveskedjék tűzifa és esetleg élelmiszer adományával hozzásegíteni ahhoz, hogy a közelgő télen fokozott mértékben jelentkező tömegnyomort enyhíteni tudjam. « Forrás: Alispáni iratok 9776/1932, 9006/1933. sz. Polgármesteri iratok 22355/1933. sz.