Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

1932. márc. 27. Munkások és szegényparasztok szervezkedései a megyében A munkásság és a parasztság soraiban — különösen az 1932-33-as esztendőkben — szervezkedés folyt a megyében. 1932. március 27-én a belügyminiszter figyelmeztette a főispánt: »Bizalmas értesülés szerint a kaposvári kisiparosok körében is erős szociáldemokrata agitáció indult meg és számos kisiparos máris belépett a szakszervezetbe. A jobb érzésű iparosság figyelmeztetésére ezek a szociáldemokratákká vedlett kisiparosok azt a választ adják: A küzdelmet és nyomorúságot már meguntuk, javulást sehol sem látunk, így megpróbáljuk, hátha a szocialistákkal együtt jobban fog menni. Szíves tudomásulvétel végett azzal a kéréssel közlöm fentieket Méltóságoddal, hogy a bizalmas értesülésben foglaltakra vonatkozólag a tényállást tisztázni és részletes tájékoztató jelentését mielőbb megtenni szíveskedjék.« A bizalmas rendeletre a főispán azt a jelentést tette, hogy a kaposvári ipartestületnek mindössze 20-25 olyan tagja van, akik kezdettől fogva tagjai a Szociáldemokrata Pártnak. »Ez a szám — folytatta — a rossz gazdasági viszonyok folytán 50 — 60-ra emelkedett, javarészt fiatal, segédnélkül dolgozó iparosokkal.« Rajtuk kívül — olvastuk még a jelentésből — a városban 120-150 olyan iparos dolgozik, akik nem tagjai a szakszervezetnek, de »lelekben« szociáldemokraták. Az ellenzéki pártok közül a megyében és a székhelyvárosban jelentős tevékenységet fejtett ki a Független Kisgazdapárt és a Szociáldemokrata Párt, amely a kaposvári rendőrfőkapitányság vezetőjének bizalmas s a főispánnak tett jelentése szerint választási szövetséget kötött egymással: »Méltóságos Főispán Úr! Tisztelettel jelentem, bizalmas úton tudomásomra jutott, hogy a Független Kisgazda Párt Somogy vármegyei szervezői dr. Vincze József, Varró András, dr. Magda István tárgyalásokat folytattak Vámosi Istvánnal, Pál Györggyel, stb., a kaposvári Szociáldemokrata Párt szervezőivel abból a célból, hogy a legközelebbi választás alkalmával ne állítson a két párt egymással szemben Kaposvárott jelöltet, hanem együttes erővel igyekezzen a kormánypárt jelöltjét megbuktatni. A tárgyalások alatt oly nézet alakult ki, hogy közös jelöltjük egy helybeli kereskedő vagy iparos lenne. Számításuk szerint így a 2500 szociáldemokrata szavazattal együtt 4000 szavazatra lehetne szert tenni, ami a győzelemhez elegendő.« Az illegalitásban dolgozó Kommunista Pártnak egyre nehezebbé vált ezekben az esztendőkben a munkája. A megerősített ellenforradalmi erőszakszervezetek nagy apparátussal, — provokátorok és besúgók közreműködésével — 1932 őszén nagy letartóztatásokat hajtottak végre — többek között — Kaposváron is. így írt erről Siklós András: »Az 1932 évi őszi lefogások alkalmával 146 kommunistát tartóztattak le és további 152 ellen indult eljárás. 1933 tavaszán letartóztatottak száma pedig 275 volt. A további hajsza eredményeként 1933 őszén még további 105 ember került a csendőrség kezére. A letartóztatottak és a letartóztatások által érintett helységek nagy száma jól mutatja, hogy a Kommunista Párt vidéki szervezetei messzire ágaztak el, nagy volt a párt befolyása ebben az időben a szegényparasztok között.«