Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

és kísérje a tabi főszolgabíróhoz. A csendőrőrs a felhívásnak eleget téve azonnal járőrt küldött ki, amely Birkás József, Mészáros József, Fábián József, Birkás András, Horváth József, ifj.Pintér József, Wagner György, Berényi János és ifjú Berényi Imre karádi lakos sértetteket a késő éjjeli órákban letartóztatta s őket nyomban Tabra kísérte, ahol a nevezetteket a tabi csendőrőrs átvette, majd reggel 9 órakor a főszolgabírói hivatalba kísérte. A főszolgabírói hivatalban a sértetteket elzárták és csak a választás napján délután 3 óra körül bocsátották őket szabadon, úgy hogy csak 3 és 4 óra között érkeztek vissza Karádra. A sértettek közül 7-en leszavaztak. Birkás József azonban, aki hazaérkezte után nem ment azonnal a szavazóhelyre, hanem lakására ment borotválkozni, a szavazásról lekésett. Dr. Krizsán Ferenc vádlott a karádi csendőrőrshöz intézett felhívással egyidejűleg a tabi főszolgabíróhoz indokolt írásbeli jelentést is küldött, amelyben leszögezte, hogy a sértettek fogvatartását csak a szavazás megkezdéséig tartja indokoltnak és szükségesnek. Ezen jelentést a csendőrjárőrrel küldötte el a tabi főszolgabírónak, ezenfelül jelentését távbeszélőn is megismételte. Minthogy maga a váálott is elismerte, hogy a sértettek ellen semmiféle konkrét bizonyíték fel nem merült a tekintetben, hogy bármiféle bűncselekményt elkövettek, vagy elkövetni szándékoztak és a vádlottnak ezen elismerését Prieszter István és Kőműves József tanúk vallomásai is megerősítették, a vádlottnak, aki közhivatalnoki minőségben járt el, azon intézkedése, mellyel a sértettek letartóztatását elrendelte, törvényellenes, ezért a vádlottnak a fenti tényállás szerinti cselekménye a Btk. 193. §-ban meghatározott 9 rendbeli személyes szabadság elleni vétség tényálladéki elemeit kimeríti, a bűnvádi eljárást, avagy a beszámítást és büntethetőséget kizáró ok fenn nem forog, ennélfogva bűnösségét megállapítani és a rendelkező rész szerint megbüntetni kellett. A bűnösség megállapításánál a kir. törvényszék nem vehette figyelembe a vádlottnak ama védekezését, hogy a felhívás kibocsáttatását szavahihető urak információja alapján mint praeventiv intézkedést szükségesnek tartotta, mert neki a felhívás kibocsátása előtt, mint a közszabadságok biztosítását célzó törvények és törvényes rendelkezések végrehajtására hivatott közigazgatási tisztviselőnek, a hivatalos közegei igénybevételével, esetleg személyes utánjárással meggyőződést kellett volna szerezni, hogy az információ alapos-e, vagy sem, csak konkrét bizonyítékok, nem pedig feltevések alapján lett volna szabad a letartóztatást elrendelnie. A büntetés kiszabásánál a bíróság súlyosbító körülményt nem észlelt, ellenben nyomatékos enyhítő körülménynek kellett venni a vádlott jóhiszeműségét, beismerését, és családos voltát, ennélfogva a Btk. 92. §-nak alkalmazása indokolt. A kir. törvényszék megítélése szerint az ítélet végrehajtásának felfüggesztésétől az elítélt jövőbeli magatartására kedvező hatást lehet várni s ránézve a Bp. 2. §-ban felsorolt kizárási okok sem forognak fenn, ezért a Bp. 1. §-át is alkalmazta. Minthogy a kir. törvényszék a főtárgyalás adataival a tényállást teljesen tisztázottnak látta s más tényállás megállapíthatását a kir. ügyész, a védő és a sértettek képviselője által indítványozott bizonyításfelvétel esetére sem remélhette, a további bizonyítást mellőzendőnek tartotta. Nem vehette figyelembe a kir. törvényszék a védő azon indítványát sem, hogy a pótmagánvádat utasítsa vissza, mert a Bp. 42. §-a értelmében csak a Bp. 4. §-ban meghatározott esetekben van kizárva a pótmagánvád. Minthogy a főtárgyalás adataival nincs megcáfolva a vádlott azon előadása, hogy akként rendelkezett, miszerint a sértettek csak a szavazás megkezdéséig tartandók őrizetben, ellenkezőleg a vádlott ezen előadását Prieszter István tanú vallomása is támogatja, a kir. törvényszék megállapítása szerint a vádlott rendelkezésének pontos betartása esetén a sértettek nem lettek volna a választójoguk gyakorlatában akadályozva, a rendelkezésen túlmenő fogvatartás pedig a vádlott terhére nem számítható be, azért a vádlottnak azon rendelkezése, hogy a sértettek a szavazás megkezdéséig fogva tartandók, nem meríti ki a V. T. 143. §-ba ütköző és a 148. § szerint büntetendő 9