Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Ugyanezen év aug. 24-én újra rendkívüli közgyűlésre szólították össze a község képviselőtestületét, amelyen — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — már maga a »kegyelmes« úr is jelen volt. Mit tárgyalt a közgyűlés? A csurgói járás főszolgabírójának 2887/1925. sz. véghatározatát, amely a községet az elhanyagolt állami elemi iskolánál észlelt hiányosságok felszámolására kötelezte. Mit gondolsz jámbor olvasó: miként reagált minderre az ország miniszterelnöke? Talán kifizette a lajbizsebből az iskola tatarozásának költségeit? Megtehette volna! Nem! Talán államsegélyt szerzett volna egyik tárcájától? Megtehette volna! Nem! Elutasította a véghatározatot, megfellebbeztetve azt a község képviselőtestületével! Idézem a képviselőtestületi jegyzőkönyvből a határozatot s annak indoklását: »Gróf Bethlen István képviselőtestületi tag indítványozza, hogy mondja ki a képviselőtestület, hogy a főszolgabíró úr véghatározatát megfellebbezi, mivel az inkei állami iskola tankötelesei számának 80 % református vallású, így az inkei állami iskola beszüntetése mellett foglaltak állást. « Azt hiszem mindez ordítóan elegendő ahhoz, hogy az események krónikását mindenféle kommentálástól felmentse a kései olvasó! Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a község gesztusain kívül a megye is több esetben biztosította bizalmáról a miniszterelnököt — pl. a házszabályrevízió ügyének keresztülvitelekor 1924-ben, 1925-ben pedig Szabolcs megye indítványára újabb bizalmat szavazott kormánya részére, majd genfi útjának sikerei és felgyógyulása alkalmából ismételten üdvözölte a kormány elnökét. A megye bizalmán kívül a miniszterelnök úrnak ismét szüksége volt Inke népének a bizalmára, újabb mellette való kiállására. Vajon miért? 1926 nyarán a Csurgón megtartott körjegyzői értekezleten váratlan indítvány hangzott el az elnöklő főszolgabíró részéről. Javaslatára a csurgói járás községei elhatározták, hogy a miniszterelnököt díszpolgárrá választják. A díszpolgári oklevelet a járás községeinek a képviseletében valamennyi községi jegyző és bíró aláírta s azt a falvak küldötteinek az élén a vármegye főispánja nyújtotta át Budapesten a »kegyelmes« úrnak. Miért volt szükség e díszpolgári csinadrattára? Inke és a csurgói járás többi községeinek a népe vajmi keveset tudhatott arról, hogy — bérlőjük kormányelnökségének ötödik esztendejében — kipattant a frankhamisítási botrány, amelynek nemzetközi hullámai Bethlen István személyét sem kímélték meg. A külföldi lapok telve voltak a miniszterelnök népszerűtlenségének hírével, olyanképp tüntetve fel személyét, mint aki mögött nem áll politikai bizalom, nincs tömegbázis, nincs közmegbecsülés. E légkörben vált érdekessé az inkei díszpolgárság is, mutatva és világgá kürtölve, hogy lám-lám az egyszerű somogysági falú népe — a közmegbecsülés és közszeretet szimbólumaként — díszpolgárrá választotta a kormány elnökét, miután csak az effajta megbecsülés példázhatta Nyugat számára leginkább a kormányelnök személyéhez való ragaszkodás megnyilatkozását s kifejezésre juttatását. Ezzel a háttérrel válik rendkívül érdekessé a »kegyelmes« úr inkei díszpolgársága. A közigazgatási gépezet nem is hagyta cserben a miniszterelnököt. A falu képviselőtestülete — amelynek saját maga is tagja volt! — 1926. aug. 27-én 23/1926. számú határozatával »egyhanguan« meg is választotta díszpolgárává a miniszterelnököt és a díszpolgári oklevél másolatát a községháza hivatalos helyiségében ki is függesztette.