Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

feléje hajló tiszteleten mind jobban átütött a gúny s még alantas hivatalnokai is »az a sült paraszt« néven emlegették. Rendszeresen terjesztett rágalmakkal hidegítették el még híveit is tőle. Teljesen aláásták, hogy amelyik percben visszaemlékezik ős önmagára, minden aknát fel lehessen robbantani alatta. Ez a burkolt hajsza, a bársonyba rejtett karmok és különösen az éjszaka felmerülő szemrehányó szemek megtörték acél-egészségét. A falu hatalmas Toldija megrokkant. Fáradtan, halálos undorodással eltelve az emberek és önmaga iránt; talán már csak arra volt alkalmas, hogy megássa önmaga sírját. Az egyenes barázdát hasító parasztból valóságos Hamletje lett a magyar falunak. Minden éjjel visszajött belé a régi tiszta harcos és ennek számonkérő szemei előtt megfogadta, hogy másnap megkezdi a magyar falu nagy történelmi harcát. Aztán eljött a másnap és lelkével most már ezer félelem, ezer aggodalom játszott kötélhúzást. Amit az egyik percben megváltó tervnek látott, a másik percben az ország veszélyét látta benne. Az az erő, mely oly biztos vágással suhintotta a kaszát, az ész, mely oly nyílegyenesen mutatott az akarat elé: félénk tántorgóvá lett. Már látta minden dolognak a visszáját is, és ahol döntő felelősséget kellett volna vállalni: ő csak aggódni, csak ténferegni tudott.« Forrás: Szabó Dezső: Segítség. Bp. 1925. II. k. 42-46. oldal. 280. 1925. január 19. Bartók Kaposváron Bartók Béla önálló hangversenyt adott a Városi Színházban 1925. január 19-én. Műsorán Scarlatti, Chopin, Beethoven, Liszt, Debussy művei szerepeltek, saját szerzeményeiből pedig a Medvetánc, az Allegro barbaro, az Este a székelyeknél, az I.Román tánc és a Sonatina. A hangversenyt Mariházy Miklós színigazgató ráfizetéssel rendezte, mivel »a mi zenevilágunk. Zeneakadémiánk díszét alig félház hallgatta a színházban.« Az egyik napilap: a Somogyi Újság 1925. január 21-i száma az alábbi figyelemre méltó bírálatot írta a hangversenyről: »Az ízig-vérig magyar nagy zeneművészek egyik legfényesebb csillaga mutatta be káprázatos művészetét tegnap este a városi színházban. Az előadó bensőséggel érzi át az eljátszott darabot, tökéletes technikája pedig mesésen érzékelteti a zenei gondolatokat. Újabban célzatosan oltják bele közönségünkbe, hogy a magyar dal nem lehet klasszikus. Bartók szerzeményei pompáson cáfolnak rá erre s beigazolják, hogy igenis lehet, csak Bartók Béla kell, hogy szerezze, előadja és magyar lélek kell, hogy megértse. Sajnos és jellemző, hogy a hangverseny közönsége gyér volt. Igen sokan, akik kulturális szempontból tekintélyeknek tartják magukat, távol maradtak. Köszönet illeti Mariházy direktort azért, hogy a hangversenyt rendezte, amely azonban igazolta pesszimizmusát. Nagy anyagi áldozatot hozott — hiába. A táncos daraboknak, a trikónak, a léha, csillogó operettnek biztosítva van nagy közönsége, a magyar művészetnek pedig mentől kevesebb. « Forrás: Új Somogy, 1925. január 21. Somogyi Újság, 1925. január 21.