Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)
1919 év tavaszán néhai Eszterházy Pál herceg, megértve nemes szívvel a kor intő szavát, uradalmi területéhez tartozó összes községekben önként juttatott az erre jogosultaknak házhelyet. Igy kapott Somogyjád színmagyar község 36 családja félholdas házhelyeket. Hosszadalmas, körültekintő eljárás után 1920. február 5-én szerződést kötöttek, amely szerint a házhelyek ára négyszögölenként 5 korona, és a házakat minél előbb tartoznak fölépíteni. — Amidőn már vagy tíz ház fönnállóit, az uradalom levélben értesítést küldött, hogy az előbb kötött szerződést az uradalom érvénytelennek tartja, mert a házhely kérdés rendezésére újabb törvény lépett életbe, s ők ehhez akarnak ragaszkodni. — A törvényileg kirendelt bizottság a lengyeltóti járásbíróságtól ki is szállt, miután azonban az uradalom 5 korona helyett: 20 koronát kért négyszögölenként, eredmény nem volt. — Miután hajlékra mindegyiknek föltétlen szüksége volt, a házak tovább épültek. — Most legújabban május elején ismét felszólítást kaptunk az uradalomtól, hogy két évi haszonbérlet fejében egyenként fizessünk le 1,5 mim búzát, a házhelyek különbeni elvesztésének terhe mellett. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Miért van ez a 36 földhözragadt, szegény család örökös zaklatásoknak kitéve? Miért akarnak reájuk mindig újabb el nem viselhető terheket kényszeríteni?! Hiszen minden törvényt betartva, a herceg önkéntes adakozásával jutottak kis földecskéjükhöz és most a legnagyobb nélkülözések árán fölépített házacskájukat is el akarják vitatni. — Kegyelmes Urunk! Alázatosan kérjük, hogy tegyen ügyünkben végre igazságot és adja vissza nyugalmunkat, bölcs rendelkezéseivel. Nagyméltóságú Miniszter Úrnak alázatos szolgái Somogyjád, 1922. május 15-én alázatos szolgái Benkő József és 20 aláíró.« Forrás: OL. FM. 1922-29-77900. 275. 1923. Cselédfelmondások a megye területén Már 1922 tavaszán 670 cseléd-családfőnek mondott fel a somogyi nagybirtok a földreformra való hivatkozással. Hiába próbálta a súlyos és a politikailag is kényes kérdést a megyei közigazgatás a nagybirtokosok józan belátására és emberi érzésére hivatkozással »megoldani«, semmiféle eredményt nem tudott elérni. Sőt! 1923 áprilisában — az alábbi táblázat szerint ismét százával eresztette szélnek és hagyta munka és kenyérkereset nélkül a somogyi nagybirtok az uradalmi cselédeket.