Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

III. A magyar középkor Somogy vármegyéje (V—XVI. század)

látták biztosítottnak a hiteleshely részrehajlatlanságát. Ilyen Somogy vármegyében gyakran eljáró "külső" hiteleshely volt például a pécsi káptalan, a zalai konvent, a veszprémi káptalan, de legelső sorban a fehérvári káptalan és az ugyancsak fehérvári keresztes konvent. I. 1286. „Mi, a Churgou-i ispotályos ház keresztes testvéreinek a konventje a jelen levelünkben foglaltak által jelentjük mindenkinek, akiket illet, hogy Kenéz ispán fiai: Jakab és Imre a maguk személyében megjelenvén előttünk, valamely Asceag nevezetű, Somogy vármegyében lévő földjüket összes haszonvételeivel és tartozékaival együtt tizenkét márkáért — amely összeget teljes egészében fel is vettek — eladták Zakan-i Pál ispánnak, Mortunus fiának, hogy örök jogon, fiainak a fiaira szállva birtokolja azt, mégpedig oly módon, hogy az előbb mondott Jakab és Imre, valamint utódjaik saját fáradságaik által és költségeiken tartozni fognak megoltalmazni ezen Pál ispánt és örököseit azon föld valamennyi háborgatója ellen, ha ilyenek valamikor is támadnának. Ezen Asceag földnek pedig a határ gyanánt szolgáló első választóvonala a Fudur-nak mondott János földje mellett, valamely patakban kezdődik észak felől, amely patak nyugat felé folyik le ezen Asceag folyóhoz, s a határ ezen a folyón keresztül északi irányba hajlik, majd nyugat felől elhaladva ezen Asceag Szent Kereszt egyháza mellett oda érkezik, ahol a két folyó egymásba szakad és a nyugati folyó medrében ugyanezen folyó forrásához megy, majd onnét még mindig északi irányba tartva eljut ahhoz a nagy úthoz, amely Moruchel irányából vezet Buren felé Lampert fia Benedek földje mellett, s itt egy machkafa nevezetű nagy tölgyfa szolgál határjelül, amelynél kelet felé fordul és azon az úton egy keveset lefelé szállván, majd ismét felfelé haladván megérkezik egy közönségesen beyrch-nek mondott helyre és itt van egy földből felhányt határjel; ettől dél felé fordul és az előbb nevezett Fudur-nak mondott János földje mellett eléggé hosszan haladva eljut egy völgynek a fejéhez, majd a völgyön keresztül kevéssé déli és nyugati irányba haladva visszaérkezik az első határjelhez, a korábban mondott patakhoz és ott befejeződik. Kelt az Úr 1286. esztendejében." Zala vármegye története. Oklevéltár, I. kötet, 66. sz. Akkori jelzete: Esterházy család galántai levéltára, 27. 4. sz. II. 1298. „Péter ispánnak, Iwanka mester somogyi főispán albírájának és ugyanazon vármegye négy szolgabírójának, nemes férfiaknak a somogyi Szent Egyed monostor konventje a barátság és tisztelet elkötelezettségét. Miután kezünkhöz vettük leveleteket, Tord-i Kelianus fia Gergely, a ti emberetek mellé kiküldöttük tanúbizonyság gyanánt a mi emberünket, aki azután mondott emberetekkel együtt hozzánk visszatérvén, jelentette nekünk, hogy ugyanazon emberetek az ő jelenlétében Szent Márton hitvalló ünnepén, /november 11-én/ keddi napon, fényes nappal elment Besenew földre és ott Vrba fia Balázs, valamint az ő fivérei, tudniillik Mozow unokái földjének határát a birtokszomszédok és határosok jelenlétében megjárta, s az alább megírt régi határjelek és határvonalak között beiktatta a fent mondott Balázsnak és rokonainak a birtokába,