Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

helyreállítása után ezen korábbi ígéretemnek eleget tenni, s a tervet valóra váltani, úgy, hogy ma Tolna megyei szemesei birtokom a Pári községbeli földmíves lakosság által tényleg bérbe is vétetett. Nagyon sajnálom, hogy Szabadi község földnélküli lakosai nem fordultak egyenesen hozzám, mert most a gazdasági év előrehaladottsága folytán semmiesetre sem tartom lehetségesnek, hogy nekik ezen község határában fekvő pusztám területéből jelenleg haszonbérletet adhassak. Bátor vagyok azonban Nagyméltóságod becses figyelmét már is felhívni azon körülményre, hogy nevezett község határában fekvő Kisgáti pusztám összesen csak circa 850 katasztrális holdat tesz ki, s fekvésénél és alakulatánál fogva nem mutatkozik alkalmasnak arra, hogy belőle ilyen nagyobb rész kikapcsoltassék. Ezen birtoktest circa 2 km hosszú és igen keskeny sávot képez, melynek legszélesebb átmérője sem haladja túl a normális két gazdasági tábla szélességét. Az igen intenzíven kezelt gazdaság továbbvitelét lehetetlenné tenné a kívánt 230 katasztrális holdnak kiszakítása. Ellenben bátor vagyok Nagyméltóságod figyelmét felhívni arra, hogy Szabadi község határának tőszomszédságában a Kegyes Tanítórendnek göllei birtoka fekszik, mely — nézetem szerint — a földnélküli lakosság igényeinek kielégítésére sokkal alkalmasabbnak mutatkozik annál is inkább, mert egy ilyen terület kikapcsolása, tekintettel a birtok sokkal nagyobb voltára, annak üzemében aránylag kevesebb zavart okozna. Budapest, 1920. május hó 2-án. Pallavicini György.« Forrás: OL. FM. 1920. 29. 66713. 270. 1920. április hó »...kenyérkeresőnk a háború áldozata lett« »Kelt Tapsony. Tisztelettel megkérjük a kegyelmes urakat mi szegény hadiözvegyek, akik férjünket a világháborúban elvesztettük. Kenyérkereső nélkül maradtunk hátrahagyott árváinkkal együtt. Nagyon szoros a helyzetünk. Legyenek kegyes szívűek, a helyzetünkön segítsenek, mert a nyugdíjunk nagyon kevés a mai árakhoz. Fa nélkül és kenyér nélkül és mezítelenek vagyunk a kis árváinkkal. Legyenek szívesek pártfogásuk alá venni bennünket. Segítsenek egy kis burgonya és egy kis tengeri alá való földdel, hogy legalább avval pótoljuk a kenyerünket. Ne hagyjanak bennünket, hogy mi is a háború áláozata legyünk, hogy talán éhen kelljen nekünk elveszni. Elég, hogy a kenyérkeresőnk a háború áldozata lett. Tehát, legalább mi nevelhessük hátrahagyott árváinkat. Siralmas az életünk sorsa, de mi nem tehetünk róla. De a kegyelmes urak segíthetnek és könnyebbíthetnek a helyzetünkön. Vegyenek szíves pártfogásuk alá, hogy legalább mi is könnyebben élhessünk. Maradunk kézcsókoló alázatos szolgálóik, kik igen rá vagyunk utalva a segítségre: özv. Fábos Györgyné, özv. Karakó Jánosné, özv. Gibizer Józsefné, özv. Mészáros Lászlóné, özv. Csima Józsefné, özv. Rordozs Józsefné, özv. Kavander Ferencné, özv. Varga Mihályné, özv. Galambosne.« A hadiözvegyek kérvényét a községi bíró is aláírta és a kérvényt — a benne leírtak hiteléül — a község pecsétjével is ellátta. Somogy megye gazdasági felügyelője 1920. május 11-én úgy tájékoztatta a minisztert, hogy a községi hadiözvegyek, hadiárvák és rokkantak részére az