Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VIII. A Tanácsköztársaság Somogyban (1919)

Takarmányneművel bevetett föld használatáért a tulajdonosnak 300 kilogramm szálastakarmány adandó be. Kapásnövényeknél, ha a nincstelen a kiadott földet maga szántotta és vetette be, úgy a termés feles, ha azt a föld tulajdonosa szántotta, úgy a nincsteleneket a termés egyharmada illeti. Minthogy a túlhajtott követelések romboló hatását ma már minden tisztességes gondolkodású magyar embernek be kell látnia, elvárom mindenkitől, hogy rendeletemhez pontosan alkalmazkodik, annyival inkább, mivel az ez ellen vétők a törvény teljes szigorával felelősségre fognak vonatni. Munkanélküli segélyekre pedig senki sem számíthat, mert egészséges emberek becsületes munkával tisztességes megélhetésüket biztosíthatják. Jelzem végül, hogy az ipari munkabéreket is rövid időn belül szabályozni fogom. Kaposvár, 1919. szeptember 2-án. Svastics kormánybiztos.« II. A hírhedt kormánybiztosi rendeletet egy hónap múlva Gaál Gaszton kerületi kormánybiztos cselédrendelete követte. A megye földbirtokosainak és bérlőinek osztályszemlélete és az 1919-et megtorló szelleme még pregnánsabban jutott kifejezésre abban a válaszban, amellyel Gaál Gaszton — a már főispáni teendőkkel is megbízott kerületi kormánybiztos — visszautasította Rubinek Gyula földművelésügyi miniszter november 3-i leiratát, amely — a parasztság megnyugtatása érdekében — a már használatra kiosztott földek visszavételének ideiglenes szüneteltetését kérte a megyében, miután a nagybirtokosoknak és a nagybérlőknek földvisszavevő mohósága már az ellenforradalmi kormányzatot is aggasztotta. A boglári földbirtokos kormánybiztos 1919. nov. 4-i válaszában már a földek kiosztását is jogtalannak tartotta, a földek tulajdonosaik által való megrészelését pedig a világ legtermészetesebb és legtörvényesebb cselekedetének tartotta. Ahol a munkások »dacossaga« a terményrészelést végrehajtani nem engedte, s ahol »renitenskedes« fordult elő, oda felvonultatta a karhatalmat, hogy a »futótűzként« terjedő »anarchianak« radikálisan végetvessen, s mindezt határozott nyomatékkal és osztálygőggel a földművelésügyi miniszter tudomására is hozta: »85900/X. főosztály 1919. számú leiratára tisztelettel jelentem: Nem felel meg a tényeknek a panaszosok azon állítása, hogy a hadirokkantaknak s általában kisembereknek használatára kiadott egy-két hold földet visszaveszik. Ellenben tény, hogy ezeket a földeket, amelyeknek kiosztása teljesen jogtalan volt, a földtulajdonosok megrészelik, éspedig feles a föld, ha a vállalkozó maga vetette, harmados pedig, ha elvetve készen kapta. Ezeknek a dolgoknak hatósági elbírálása, ahol tudniillik hatóság elé kerül a kérdés, hivatali elődöm, Svastics kormánybiztosnak 2860/1919. számú rendelete alapján történik a fenti módon. Ez a helyi szokásoknak is mindenben megfelel, hisz azelőtt boldog lett volna bármelyik nincstelen, ha harmados, pláne feles földet kaphatott volna. Most azonban vagy az egészet követeli, vagy 30-50 koronás béreket »óhajt« fizettetni, ami neki természetesen igen előnyös volna, de égbekiáltó igazságtalanságot jelentene a tulajdonos, vagy bérlővel szemben. Ami az aratók földjét illeti, ebben a tekintetben is a hivatkozott kormánybiztosi rendelet az irányadó, mely a tényleges, eddig is mindig szokásban volt reszelést állapítja meg, eltérőleg a szovjet alatti állapottól, amely ingyenföldeket osztogatott. Ami a hatóságok eljárását illeti, ezek minden esetben a békés s közmegnyugvást keltő megoldás keresésére vannak utasítva, csak ahol ez — s jóformán mindig a munkások