Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

körében, hogy ide jött az én védelmemre állítva stb., holott ők is megőrizték a csendet (?). Tanácskozások eredménye lőn, hogy aznap midőn feleségemmel ide érkeztem a legnagyobb terror lőn már kifejtve, hogy eltávoznék; volt is a helybeli nemzetőrség és a vidéki között összeszólalkozás, melyet jelentéseikből valószínűleg tudni fog. Estére a nemzeti tanács feljött 4 taggal s közel másfél órán a legtiszteségesebb módon tanácskozott velem. Kéréseket adott elő, katonaság felsegélyezésére óhajokat nyilvánított, melyeknek eleget tettem, de felszólítás nélkül is természetesen siettem volna kielégíteni. Egyben biztosítottak, hogy sem személyem, sem családom a legcsekélyebb bántódásban nem fog részesülni, s nyugodtan alhatunk... Voltak is cirkáló nemzetőrök házam körül és a gazdaságban is. 26-án reggel képviselőtestületi ülés volt, melyre szívélyesen meghívtak, ezen jelen voltam. Mielőtt azonban megkezdődött volna az ülés, találkoztam két nemzetőrrel, akik teljes katonai tisztelettel beszélni kívántak velem stb., melynek folyamán categorice kijelentették, hogy tanácsukban elhatározták, hogy Bittó felügyelőmnek »pusztulnia« kell innét, mert vérszopó, goromba, stb. Hosszas tanácskozás után elfogadták, hogy szabadságolom őt egyelőre, ez meg is történt — Bittó ma Kapósba utazott. Ezzel azt gondoltam szent lesz a béke és nyugalom... Látszólag mi sem történik, de pl. ma reggelre »tanácskozásra« behívták cselédeimet is, utóbb beleegyeztek, hogy csak minden majorból egy-egy kiküldöttet. Tehát további tanácskozás nap-nap után. Nézetem, hogy itt egy pár ideérkezett kitanult és elszánt bolsevista dirigálja a »tanacskozasokat«, a terror eszközeivel kezdenek működni. Mutatja a minden pillanatban előforduló »testver« kifejezés s bőségesen előadott orosz ízű felfogás és magyarázatok, így lehetetlen a dolgokat tovább vinni, miután főtisztem kénytelen volt elmenni. Ábrahám intéző elmenőben van — egy öreg gazdatisztem, kinek családja Pécsett van — alig szentelheti magát itteni feladatának. El kell készülve lennem, hogy rövid időn belül a legnagyobb chaos és rablás fog beállani. A jegyző még mindig nincs megválasztva, a terror nyomása alatt az egyhangúlag candidált egyén ki lesz túrva innen: a higgadtabb polgárok, ha együtt tanakodnak, ki vannak már kiáltva mind antiforradalmároknak, kik ellen összeesküvést szítanak és nálam gépfegyvereket supponálnak stb. stb. Az elmaradt takarmányok leszedése nagyon lassan halad, kérdés, hogy a mai gyűlés után szedik-e, a cselédeimnek ki van adva a tengeri törése, a jó 1/6-ából, a kevésbé jó 1/5 részben — óriási keresmény a tengerinél. Szántás, stb., de a részleges más munka is alig-alig, hogy haladhat. Eddig ellenem abszolút semmit sem tapasztalok, sőt a legnagyobb tisztelettel üdvözölnek, de utóvégre, ezzel a munka az ország megélhetésére és saját vagyonom megmentve nem lészen, s ki a megmondhatója, hogy hová fejlődik ez még tovább, mert ahelyett, hogy a kedélyek megcsendesednének — ennyi idő után — én inkább rosszabbul látom a helyzetet nap-nap után. Szomszéd Festetich gróf csóprói erdejéből még egyre hozzák a fát, — hallatlan dimensiót vesz e kihágás. Erdőseim, egyik vagy másik nap, mind elhagynak. Ha nem lehet energiával fellépni — akkor inkább a dolgot elejteni, de akkor félek a rombolás megfog kezdődni és az orosz viszonyok itt folytatódnak. Egy pár ember van, ki sűrűen megy Pestere. Katona jelentkező azt gondolom nincs innen. Fegyver is alig lett leadva. Nekem szándékom pár napig még itt maradni, míg idegeim kibírják — akkor el lesz hagyatva a község és vagyonom. Alsósegesd állítólag teljesen higgadt és csöndes. Őszinte tiszteletem kifejezésével maradok híve Széchenyi Bertalan.« Forrás: Alispáni iratok 1809/1921. sz. H 1