Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)
VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)
Vagy Kodály gyűjtésében: „Sej besoroztak, sej besoroztak engemet katonának, Gondját viseltem, gondját viseltem a jó édes anyámnak, De már látom nem viselem gondját csuhaj szegénynek, Sej oltalmazni, sej oltalmazni hagyom a jó Istennek." Vagy: „Fiumei kikötőben áll egy hadihajó, Közepében, de négy sarkában nemzeti lobogó, Fújja a szél fújja, hazafelé fújja, Szegény magyar rosseb bakák mennek szabadságra." De ismert volt az Erdélyben gyűjtött és Bartók által lejegyzett dal is: „Lemberg alatt van egy magas erdő, Közepébe van egy gyásztemető, Abba fekszik százhúszezer baka, Eltemette gyászos Galícia." A katonadalok versírói — mint Felber Pál 44-es szakaszvezető is Kaposvárott — a menetszázadok búcsúdalaiban sokszor énekeltek a „kétszernégyes", azaz a 44-es bakákról: „Nincsen párja, nincsen párja a somogyi 44-es bakának". E dalok ütemére is vitték a nemzet érdekeitől távol eső háború véres küzdelmeibe a somogyi 19-eseket és 44-eseket, még a 24-es tábori határvadász zászlóalj katonáit is, akik között 1916. június 18-án halt hősi halált édesapám is — 29 évesen — és temették el az Innsbruck melletti Neuhaus katonai temetőjében: Tirolban, majd onnan hazahozatva a holttestet a kaposújlaki régi temetőbe. 232. 1917. »Háború az uszító sajtó eilen« Az 1917 nyarán megírt, de a cenzúra által csak 1918 novemberében engedélyezett háborúellenes röpiratot az a Latinca Sándor írta a fronton — távol Somogy határaitól — , aki akkor még nem gondolhatott arra, hogy két év múlva Somogy megye kormányzótanácsi biztosa lesz a Tanácsköztársaság idején. Részletek a röpiratból:
