Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

akik a kastély szakácsnője előtt is elvesztették beszélőképességüket, csillogó szemmel mesélték, mint kúsztak a drótok alatt az oroszok felé, mint ugrottak le, foguk közt a rohamkéssel, jobbjukban a maguk gyártotta szöges buzogánnyal életveszélyes sziklahasadékokba az olaszokra, franciákra, négerekre, mindenkire, akire lehetett.« Ezt a halált megvető bátorságot — amelynek édesapám is áldozatul esett — a korabeli sajtó és alkalmi »irodalom« bárgyú hangja üres szólamokkal fenegyerekes magatartásként nyugtázta, hetyke virtuskodásnak bagatellizálva azt, amelyben megmutatta Somogy egyszerű fia: »ki a legény a világháborúhoz címzett nagy csárdában«, miközben folyt a felvágott erű nemzet vére s az idegen dinasztia érdekében folytatott világégésben 50 000 somogyi katona lelte pusztulását. Vaszary János: Katona a hóban. (1915.) Nem így látták a nemzet felelős írói és alkotóművészei. Vaszary János (Kaposvár, 1867-1939, Bp.) városunk szülötte a világháború első éveiben a sajtó hadiszállásán dolgozott. Híres, világháborús frontképein — Rippl-Rónai itt közölt rajzával együtt — már nem a kor erőltetett frazeológiája a döntő, nem is a szánakozást keltő panaszkodás, hanem a támadó tiltakozás hangja.