Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

Többek felszólalása után az értekezlet megszavazta a fölmentvényt és megválasztotta az új vezetőséget, amelynek tagjai a következő elvtársak: Bezur Kálmán, Breitenbach Antal, Fehér István, Egerszegi János, Grünwald Ferenc, Kovács Miksa, Bereck Emil, Mikulás Márton, Susinka József, Kühnel Vince és Weisz Ferenc, az ellenőrző bizottságba: Kamarer Béla, Magyar Mátyás és Panlovics Károly. Az indítványok során elfogadták Kovács Miksa elvtárs indítványát, mely szerint a vezetőség tegyen lépéseket egy munkás otthon létesítésére. Elfogadták még azokat az indítványokat is, amelyek az ifjúmunkások, a nőmunkások szervezkedésének és az antialkoholista mozgalomnak támogatását célozták. Magyar Mátyás buzdító szavai zárták be a megyei értekezletet.« Forrás: Népszava, 1908. február 21. 223. 1908. okt. 1. »Pedig puskaporos a levegő, s ők vigadnak« A dél-dunántúli — Szemere (Schamorult) Kálmán budapesti építészmérnök által szervezett — helyi jellegű mozgalom elsőrenden a nagybirtokon szervezendő kisbérlet-rendszer létrehozásának a gondolatát tűzte zászlajára, miközben harcolt a szegényparasztság napszámbérének felemeléséért, a robot és az uzsora eltörléséért. Az 1908-ban megalakult Szabad Gazdák Egyesületének a tevékenysége mintegy 30-40 községre terjedt ki a három dél-dunántúli: Baranya, Somogy, Tolna megyében. Az Egyesület 1910-ben csatlakozott a Nagyatádi Szabó István féle Országos Függetlenségi és 48-as Gazdapárthoz. Az adataiban és képeiben igen jellemző, de ideológiájában zavaros egyesületi kiáltvány néhány részlete így hangzott a dél-dunántúli vármegyék földmívelő népeihez: »Polgartarsak! Mai szózatunk voltaképpen Dombóvár-vidéke népeihez szól azon szomorú alkalommal, amidőn Tolna egy részének rothadt társadalma ünnepre készül. Összevetődnek a helyi farizeusok és képmutatók, s már hetek óta működnek a sereghajtók, lázasan készülve a nagy cécóra és felfordulásra. Tudjátok meg népeink, hogy ma van 25 esztendeje annak, hogy herceg Eszterházy egy kitűnő sáfárja: Paál József inspektor a nyakunkon van: Polgártársak! Hozzá hasonló múltú és jelenű, vele egy húron pendülő népbarátok gyülekezőhelye ma a Korona szálló, együtt lesznek mindannyian Haller vitézei, ők — a sötétség lovagjai — akik nem ismertek sohasem mást, mint érdekszövetségük önző céljait, s akik egyetemben zsarnoki uralmukkal 25 esztendő óta reá nehezedtek népeink ezreire. Ők uralkodtak idáig, ők, a kiváló férfiaink, akik sohasem voltak szívvel és lélekkel, még kevésbé érzékkel embertársaik iránt... És ezt ünneplik ma. De nem zavarjuk az ünneplőket, hanem vessünk egy pillantást a história egy lapjára. Amidőn megszólaltak 48 ágyúi, s Kossuth Lajos volt a népek vezére, kiütött a nagy szabadság, a népek felszabadultak a jobbágyság járma alul, a parasztból — szabad polgár lett, s tulajdonosává az általa művelt földnek. A robot, a tized megszűnt törvényesen. Egyenlőség, testvériség volt reá írva aranybetűkkel a 48, a szabadság zászlajára...