Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

»Gesammtmonarchie« eszméjét szolgálják, csak ennek az eszmének hódolnak és nem a magyar királyi trón, hanem az osztrák császári trón fényében szeretnek sütkérezni. De tekintetes törvényhatósági bizottság, szilárd meggyőződésem, hogy fordul még a kocka és akkor ti büszke nagyurak pellengérre fogunk benneteket állítani, névszerint meg fogunk benneteket nevezni, hogy lássa ország-világ, kik a nemzetnek hűtlen fiai. Még egy hasonló elszomorító jelenségről kívánok megemlékezni: Köztiszteletben álló férfiak eddig jó hazafiak, kik vármegyénk közéletében kiváló helyet foglaltak el, szintén távoltartják magukat nemzeti küzdelmünktől. Ez egy olyan rejtély, amelyet megoldani nem vagyok képes, hisz ez az ügy olyan tiszta, olyan világos, hogy minden gyermek megérti, csak ezek az urak nem akarják megérteni. Bármi legyen azonban eljárásuknak rugója, fogadjatok tőlem nemes urak egy jó tanácsot. Vegyétek kezeitekbe nemzetünk történelmének könyvét, azt a könyvet, amelyre a mai komoly, nehéz időkben minden magyar embernek áhítattal, mintegy imádságos könyvre kellene tekintenie, tudom, hogy gyermekkorotok óta nem forgattátok, de most olvassátok el figyelemmel és meg fogjátok benne látni, hogy a magyarnak bűnös átka a pártoskodás, mint vörös fonal húzódik végig ezeréves viszontagságos történelmében. Soha, de soha nem tudott ez a nemzet összefogni, egyes elszórt eseteket kivéve, amidőn már a végveszély hullámai nyaldosták életének fáját. Urak tanuljatok és okuljatok ebből a történelemből, emelkedjetek fel a mai történelmi pillanatok magaslatára és lássátok be végre, hogy most sem tirólatok, sem mirólunk nincs szó, hanem igenis a nemzetről van szó, mely élni akar és élni fog. Urak, kérünk titeket, tegyétek félre a pártoskodás bűnös szerepét, jertek közibénk baráti kézszorítással és tárt karokkal fogadunk, urak gyertek a haza szent nevére kérünk gyertek és segítsetek.« A főispáni iratok között találjuk azt a lezárt borítékot, amelyben lepecsételve helyezték el a 127, 137, 147 és 149/1906. számú négy ügyiratot, amelynek tárgyában az alkotmányellenes kormány törvénytelen királyi biztosa: Szulyovszky Dezső intézkedett. A királyi biztos 4 napig volt (1906. április 3-7.) hivatalában. Bukásáról a helyi lap az alábbiakban számolt be: »Feltiz órakor már katonaság és csendőrség lepte el a Fő utcát a vármegyeház körül. A megyebizottsági tagok nagy csoportokban vonultak be a vármegye székházába. Tíz óra előtt néhány perccel már megtelt a bizottsági tagok számára fenntartott hely. Az emelvényt, amelyen a királyi biztosnak kellett megjelennie, negyven csendőr őrizte. A bizottsági tagok csendben, nagy nyugalommal várták a történendőket. Pontban tíz órakor megjelent az emelvényen Szulyovszky Dezső, Somogy vármegye teljhatalmú királyi biztosa. Kíséretében voltak Gabsovits Károly vármegyei főjegyző és Krieger Ödön tb. főjegyző. A belépő királyi biztost óriási lármával és abcugolással fogadták. Szulyovszky Dezső a tomboló vihar közepett nyugodtan, levett kalappal ült le helyére. A megyebizottsági tagok egyszerre miná feltették kalapjukat s azután felhangzott a Kossuthnóta. A megyebizottsági tagok kalaplengetve énekeltek és a Kossuth-nóta hangjai mellett kivonultak a teremből, mielőtt a királyi biztos szóhoz jutott volna. A királyi biztos ezután megnyitva a közgyűlést, valami három-négy bennmaradt bizottsági tag előtt felolvasta a királyi leiratot, amely őt Somogy megye teljhatalmú királyi biztosává nevezi ki. A királyi biztos után Krieger Ödön olvasta fel a belügyminiszteri leiratot, amely közli Somogy megye közönségével Szulyovszky Dezső királyi biztossá való kinevezését. A jegyzőkönyv hitelesítése után a királyi biztos a rendkívüli közgyűlést bezárta.« Az országos politikában bekövetkezett fordulat — 1906. április 9-én kinevezték a Wekerle-kormányt — soha nem tette lehetővé Szulyovszky Somogyba való visszatérését. Forrás: Főispáni iratok 127,137,147, 149/1906. sz. Somogyvármegye 1906. ápr. 4. sz.