Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

abnormis év nem volt teljes üzemű, minthogy éppen azokban a hónapokban, melyekben a répa a legjobban fejlődött volna, a nagy szárazság miatt visszamaradt s a reméltnél gyengébb hozamot adott. Az üzem tartama, vagyis 77 nap alatt a gyár feldolgozott 370 ezer mm cukorrépát, melyből 65%-ot a Somogy, Tolna és Baranya megyében vállalkozott magántermelők — utóbbiak közül a pellérdi uradalom 200 kocsirakomány 14,5%-os cukortartalmú répát, — 35%-ot pedig a kaposvári béruradalom szállított. A feldolgozott répából mintegy 39000 mm nyerscukor nyeretett. A nyert hulladék-termékek, nevezetesen a kilúgozott répaszeletek takarmányozásra a termelőknek visszaadattak, a leszűrt iszap pedig mint trágya értékesíttetett. Elfogyasztott a gyárban e rövid ideig tartó campagne alatt 36 ezer mm kőszén, 32 ezer mm mészkő és 5700 mm pirszén. Alkalmazva volt naponkint átlag 355 férfi munkás 87 3/4 kr és 39 nő-munkás 43 1/4 kr átlagos munkabérrel. (A munkásnők tehát feleannyit kaptak, mint a férfiak). A cukorgyár geográfiai helyzeténél fogva elsősorban az olasz piacok meghódítását tűzte ki célul s minthogy az olaszországi cukorfinomító gyárak a megváltozott vámviszonyok folytán a jövőben főleg homokcukrot fognak importálni s a nyers cukrot csak kisebb mérvben fogják keresni, a gyár a homokcukor gyártására nézve is megtette már a szükséges berendezési intézkedéseket, úgyhogy ez év végén már homokcukrot is fog előállítani. A gyár villamos világításra van berendezve, melyhez az áramot saját gépezet szolgáltatja. A cukorgyár felvirágzása érdekében kívánatos, hogy a Kaposvár-mocsoládi vasúton a cukorrépa szállítási díja leszállíttassék: jelenleg a vasút mentén fekvő községekből a cukorrépának tengelyen Kaposvárra való szállítási 1-2 kr-ral olcsóbb 100 kg-onként. mint vasúton.« Az ipari munkások és a kereskedelmi alkalmazottak munkaideje »Ha az ipari munkások részéről hangoztatott s szívós kitartással ápolt 8 órai munkaidőnek általános behozatala szociális és humanizmus szempontjából méltánylásra találhat, a kereskedelmi alkalmazottak munkaidejének rendezésére, illetve redukálására irányuló óhajt teljesen jogosultnak kell tartanunk. A kereskedelmi alkalmazottak munkaideje ma a kifejlett erős verseny s a megélhetési nehéz viszonyok következtében a forgalom erőltetett növelése folytán egyes kereskedelmi szakmában túlhaladja az ipari munkaidőt s még azon kevés üzletekben is, melyek állandó biztos vevőkkel dicsekedhetnek, s így a konkurrencia hatásának nincsenek annyira kitéve, a napi szolgálati idő télen 10—11, nyáron 12-13 óra, az élelmiszereket is elárusító üzletekben pedig nem ritka a napi 16 órai szolgálat sem, sőt nem egy olyan esetről is van tudomásunk, hogy a fűszer és vegyeskereskedő segédeit felváltva vasárnap is egész napon át üzletben tartja. Maga az üzlettulajdonos ugyanis, ki egész napon át üzletében van elfoglalva, a hétnek legalább egy délutánját pihenésre fordítja s családjának szenteli: a dohánygyártmányokat azonban vasárnap délután is kénytelen lévén a kereskedő árusítani, mert az eladási engedély tőle különben megvonatik, a dohánygyártmányok vasárnap délután való árusítására alkalmazottját használja fel. A kereskeáelmi alkalmazottak fizikai erejének és idejének tálmérvében való igénybevevése akkor, midőn a kereskedő kisegítő elem úgy képzettségénél, mint alkalmaztatásánál fogva több szabad idő felett való rendelkezést követelhet magának, káros kihatással van a kereskedelmi alkalmazottaknak nemcsak egészségügyi viszonyaira, hanem szellemi tehetségének a kereskedelem előmozdítása szempontjából kívánatos további fejlesztésére is, mert a munkában kifáraát kereskedő segéd semmit nem érezhet az önművelésre — géppé válik, amely a munkát az előszabott formák közt jól-rosszul elvégzi. « A munkásmozgalmakról »Iparosainknak munkásmozgalmakkal az elmúlt évben több ízben kellett megküzdeniök, anélkül azonban, hogy e mozgalmak következtében beállott munkaszünetek miatt