Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VII. Somogy vármegye a kapitalizmus korában (1850—1944)

1865. A százesztendős somogyi kórusmozgalomról Amikor 1863-ban, az új népnevelési eszmék társadalmat mozgósító hullámverései egymás után hívták életre megyénkben a különféle gazdászati köröket és választmányokat, a műkedvelő, a segély- és tornaegyleteket, akkor ringatták — a polgárosodó életformák között — a kórusmozgalom bölcsőjét is először Kaposvárott. Az ekkor alakult műkedvelő egylet keretében szervezték meg az első kaposvári dalárdát, jóllehet az első kezdeményezések — csakúgy, mint a százesztendős somogyi sajtó első kísérletei — korábban már zátonyra futottak, így csak két évvel később: 1865-ben indulhatott el százados útjára a somogyi kórusmozgalom. Milyen tényezők működtek közre száz esztendővel ezelőtt az énekkar megalakulásánál? Mindenekelőtt az eszmei cél, amely az önkény és az abszolutizmus politikai merevségének a felengedésében ekkor már feltétlenül követőkre s hívekre számíthatott, hiszen az ötvenes évek végén a lakat már mindenütt kezdett lepattogni a zárva tartott szájakról. A kor a magyar dal és magyar műzene korszaka volt. A kuruc kor zenei hagyományát őrző cigányzenekarok vitték a zenei élményt faluról falura, udvarházról-udvarházra. Reményi Ede hangversenyezett a vidéki városokban (Kaposvárra is meghívták), Bizi Ferkó húzta a verbunkosokat a fényes kaposi megyebálon, s a kis 11 éves vándor virtuóz: Kövessy Gyula játszotta a temesvári zenészek élén a »Repülj fecskemet« Nagybajomban, osztatlan siker mellett. A politikai és a társadalmi mondanivaló céljaira az első magyar műzenei alkotások (Erkel Ferenc, Mosonyi Mihály művei) feleltek meg, míg a nagy tömegek igényét elsősorban a népszínművek dalai elégítették ki. Az ekkor alakult dalárdák — szinte — a nemzeti szellem védegyletei voltak, a hazafias érzelmek és érzések terjesztői. Ilyenképp egy ország zenei ízlésének vált formálójává a dalárdamozgalom, amelynek keretében mindenütt felhangzottak — az ország visszhangjától kísért — a népet és a nemzetet újraeszméltető kórusok hangjai. Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc s Liszt Ferenc kórusműveitől visszhangzottak a frissen alakult magyar dalárdák. Ám sok helyütt — mint Kaposvárott is — a dalárda alkalmat és ürügyet is jelentett a városi társasélet felemelésére, változatosabbá és élvezetesebbé való tételére. Valóban, a dalárdák minden alkalmat megragadtak a különféle összejövetelek, a vigalmak, a »dalidok« és a hasznos mulatságok rendezésére. A kórusmozgalom eszmei célján kívül aligha nélkülözhették a dalárdák a mozgékony tisztikarokat, a jó hangú fiatalokat és a tehetséges vidéki karmestereket. Az énekkarnak mindenekelőtt jó hangú fiatalokra volt szüksége és néhány, a csinos és énekelni szerető hölgyeket vonzó »aranyifjura«. E fiatalság soraiból verbuválódtak a műkedvelő mozgalom tehetséges tagjai, akik bagaria csizmákban, öblös tajtékpipákkal jártak a dalárda tanóráira a karnagyok nem kis bosszúságára. A dalárda tisztikara — különféle népnevelési egyletek alapításának időszakában — csakhamar összeverbuválódott. Az első kaposvári dalegyleti alelnök,