Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

VI. Somogy az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc idején (1848—1849)

már megindultak. A tábornok a »hodolat« letételére a megyének 24 óra gondolkodási időt adott. A megye jegyzőkönyvében »a hódolati nyilatkozat« így hangzott: »Mi Somogy megye bizottmánya báró Burits János es. kir. tábornok ur aláírásával 1849. január 15-én Nagykanizsán költ s mai napon 1849. január 19-én tartott ülésünkben felolvastatott s Ö cs. kir. Felsége, első Ferenc József trónralépte s uralkodása iránti hódolat s elismerés nyilvánítására felszólító parancs következtében ezennel kijelentjük, hogy mi Ö cs. kir. Felségét, első Ferenc Józsefet a Pragmatica Sanctió értelmében mint törvényes uralkodó fejedelmünket elfogadjuk, elismerjük s néki hódolunk s ennek folytában minden általa kiadott s adandó rendeleteket, parancsokat mind magunk teljesítjük, mind mások által teljesíttetni eszközöljük, másként nem cselekedvén. Költ Kaposvárott január 19-én 1849. Jegyzetté Kelemen Lajos mp. aljegyző.« 1849. február 1-i nagygyűlés már a királyi biztos elnöklete alatt zajlott le, amely megválasztotta új tiszti karát s elrendelte, hogy a császári sárga-fekete lobogókat minden faluban tűzzék ki. A császári biztos elnöklete alatt még két ízben tartott bizottmányi ülést a megye: február 11-én és március 12-én. 1849. január 24-én érkezett Czindery a Burits császári vezérőrnagy oltalma alá tartozó Kaposvárra, ahol — mint első jelentéséből értesülünk — a nép »ingerült« hangulata fogadta s az utcákon titokban kifüggesztett Kossuth dicsérő falragasz, amely így hangzott: »Edes Magyar Barátaim! Ne legyetek csüggedtek, mert sokkal jobban álltok, mintsem gondoljátok. Azon sok falragaszok mind haszontalanságok, rövid időt hagyok, másképp forgatjuk azokat, akik most híznak és azon falragaszokat raggatják. Azért éljen KOSSUTH LAJOS, a magyarok megszabadítója, Eszék főnöke, Batthyány véle együtt.« A megyei »kilengésekről« árulásszámba menő jelentéseket készített és küldött Windischgrätznek, s megtorlásukhoz nagyobb létszámú császári katonaságot kért a megyébe. Jelentette, hogy az egyik dráva menti falu népe elkergette az odaérkező főszolgabírót, a Balaton mellékén letépték a fekete-sárga zászlókat és az egyik postaépület sas címerét, és másik három helységben különféle kilengések voltak. Felhívta Windischgrátz figyelmét arra a még mindig megtorolatlan januári botrányra is, amidőn a megye egyik tornyáról ledöntötték a lázadók a már több mint száz éve ott lévő kétfejű sast és szidalmazták az uralkodót. »... gestern habe ich erfahren, dass eine Gemeinde an der Drau, den allda gerichtliche Sitzung exequierenden Oberstuhlrichter vertrieben; — heute höre ich, dass am Plattensee die schwarz-gelbe Fahne zerissen, der Adler vom Posthause zertrümmert worden — und noch an 3 Orten sind Exzesse geschehen, welches alles unterbliebe, wenn in verschiedenen gegenden Militär wäre.« Március 4-én már azt javasolta a fővezérnek, hogy a földesuraktól ne szedjék be a fegyvert, mert akkor azok védtelenekké válnak a parasztokkal szemben, akiknek a kezében mindvégig ott maradnak a veszedelmes paraszti fegyverek: a fejsze, a vasvilla és a kasza. Jelentette továbbá, hogy »a nagykiterjedésű Somogyot sok erdő takarja, sok kis falu van benne betyárbúvóhellyel, s közöttük kis helységekkel, amelyek 2—3 kilométerre feküsznek egymástól, a nép maga vad, az izgatók felbujtották a földesurak ellen. Az erdőkben zsiványok tanyáznak, akiknek a száma a hazatérni nem tudó honvédek, önkéntesek és gerillák számával együtt félelmetesen növekedik.« »Hosszu ideig kell — jelentette egy későbbi népellenes jelentésében — vidéken lakni, a parasztokkal gyakran érintkezni, a megyénél szolgálni, hogy az ember jól megismerje