Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

bújdosásra kényszerítették, s mindhalálig mellőzték. A feudalizmus korszakának lezárásaként két jelentősebb összefoglaló részletet, bőséges történetstatisztikai adattárat vettünk át olvasókönyvünk lapjaira műveiből, mint az 1848 előtti állapotok legjobb és legszemléletesebb összefoglalásait. I. »A somogyi magyar szép magas termetű, s átaljába szálasabb mint a szomszéd: Szála vármegyei; felette hajlékony, ügyes mozdulatú, vendégszerető; a dolgot ugyan nem kerüli, de nem is igen szorgalmatos, s ebben a tekintetben az asszonyi nem jóval felyülhaladja: mert ez fáradhatatlan, tisztaság szerető, s a féfiaknak minden gazdasági munkában hív segédje; különösen dicséretet érdemelnek a Balaton és Sió melléki lakosok, csaknem hollandiai tisztaság szeretetek miatt. Nyelvünket a köznép elég tisztán beszélli, de az Okor és Rinya folyók mentében a szóejtésben sokat hasonlíttanak a palóczokhoz. Erkölcsökre nézve átaljában nem rosszabbak a többi magyaroknál, hanem minthogy a — számtalan elvadult kanászoknak, pásztoroknak, s mindennemű kóbori embereknek, a rengeteg erdőség igen kivánt búvó helyek: azért nem lehet tagadni, hogy itt több erőszakos vétkek követtetnek el, mint az éjszakibb megyékben; mellyeknek gátlására azonban a vármegye felette sikeres rendeléseket tészen. Öltözetjek a féfiaknak rövid ing, bő nagy rojtú gatya, nagy karimás kalap, bunda vagy fejér szúr köpönyeg vörös posztóval kivárva. A vagyonosabbaknál: setétkék nadrág és dolmány. A horvátok csak nem mindenben a magyar szokást és öltözetet vették be; a szarvasmarhát igen szeretik, s avval nagy kereskedést űznek. A németek sovány, száraz testalkotású, szőke sápadt emberek, de igen szorgalmatos fáradhatatlan gazdák. Lovat ők nevelnek legszebbet az egész megyében. Dohányt szinte ők termesztenek legtöbbet valaminthogy a szöllőmívelés is kedves foglalatosságok. A kóbori szegény legényeknek nagy ellenségei.« Forrás. Fényes Elek. Magyarországnak s a hozzákapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geográphiai tekintetben. I-VI. k. Pest. 1836—1839.1. köt. 207. o. II. Somogy vármegye »1. Fekvése. Somogy vármegye határai északról: a Balaton tava, melynek fele ide, fele Zala megyéhez tartozik (a felső Veszprém megyei részt nem értve) és Veszprém vármegye; keletre Tolna és Baranya megyék; délre a Dráva. Mely Verőcze vármegyétől s a szentgyörgyi végezredtől választja el; nyugotra Zala vármegye. Kiterjedése 114 000 négyszögöl mf. Használat alatti földe 1 321 992 hold, melyből 421218 hold szántóföld, 89523 h. rét, 59142 h. szőlő, 13 446 h. kert, 538308 h. erdő, 200355 h. legelő. 2. Természeti tulajdonsága. Somogy vármegye honunk kiesebb s áldottabb megyéi közé tartozik. Ugyanis ennek földterülete sem nem csupán rónaság, se nem hegyes, hanem a búzatermő síkságokat, szelíd bort termő hegyek, vagy kertek, ezeket ismét komor tölgyesek vagy bikkesek, majd mosolygó völgyek váltják fel. Fekete föld legtöbb van a Dráva alsó vidékén Szigetváron alól s körülte, és még némely helyen. Homok legtöbb a Dráva mentiben, különösen Szulok, Darány, Csokonya körül; de van ezektől felfelé a Balatonig, főkép Nagy-Bajom, Puszta-Kovácsi, Nikla körül.— A somogysági hegyek, szinte azon dobrai hegysor ágai, mely mint írtuk, Dobránál bejövén, miután