Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

Széchenyi István gróf 1846. ápr. 7-én az alábbi levelet intézte Somogy vármegyéhez: » Tekintetes Karok és Rendek! Ide mellékelve van szerencsém a Tekintetes Karok és Rendeknek a Balaton gőzhajózásrul legújabban megjelent röpiratkámbul néhány példányt kedveskedésül olly kéréssel általküldenem, méltóztassanak azt a Tekintetes Karok és Rendek, kiknek megyéjét az ügy közvetlen is érdekli, tőlem kegyesen fogadni: ki is nagybecsű kedvezéseikbe ezentúl is ajánlott, legvalódibb tisztelettel maradok a Tekintetes Karok és Rendeknek alázatos szolgája G. Széchenyi István. Pest, ápril. 7. 1846.« Részletek a szerző »Balatoni gőzhajózás« c. munkájából: »Magyarorszag szinte legkiesb magyar vidékét elhanyagolt állapotábul kiemelni olly szempont, melly minden hű hazafinak legközelebb fekszik érdekében, azon én legalább kételkedni nem tudok: midőn annak elhatározása, hogy a dolog közvetlen eszközlése tulajdonképpen kit illet, még könnyebb, mert ugyan kit illethetne a világhátán mást, mint legközelebbrül is Somogy, Veszprém és Zala megyék balatonparti birtokosait, és tüstént ezek után az érintett megyék belebb lakó földtulajdonosait : mert hiszen ha ezek nem szeretik magukat eléggé, miszerint az eszmét létesítsék, ugyan, kérdem, miért szeresse annyira őket bárki más? Nincs ok rá. Pedig valóban csak önszeretet kell az illetők részérül a tárgy megindítása s végbevitelére. Minthogy csak egyetlen egy gőzösnek megjelenése is a Balatonon olly fordulatot tenne e gyönyörű víztükör mostani szunnyadozó létén, annyira nevelné az egész vidék életerejét, s olly hosszú láncolatát következtetné a legszebb s előre ki sem számítható kifejtéseknek, miszerint a somogyi, veszprémi és zalai földbirtokosok és lakosok mintegy bűbájvessző által jelen létükbül kiemelve csakhamar olly állapot közt lelnék magukat, melly a mostanihoz úgy állna, mint májusi reg decemberi esthez, s melly ekkép a mostaninál módnélkül kellemesb és hasznosb is volna.« »Egesz dunántúli kerületben egyetlen egy gőzmozdony sincs. Mi más országokhoz képest, mellyeket civilisáltaknak mondnak, bizony a legnagyobb hátramaradás symptomáját árulja el. Nem közönyös ennélfogva, hogy végre mentülelőbb támadjon egy, de jó sikerrel: mert a példa vonz: és mutatkozzék csak valahol valami »talpraesett« melly az emberi hatalom körét tágítja: s legott egészen új és nemzetekhez vajmi illőbb képet öltenek magukra a társadalmi viszonyok. A Balatonon mostanság egyetlen egy meglehetős hajó, áe csak egy tűrhető csónak sincs. Bámuljon-e az ember ezen vagy nevessen, én nem tudom. Lebegjen csak egyszer rajta gőzös: s míg bányászokat fog előidézni a hegyekben és a gőz használatára sürgetendi a gondolkozót, új életszikrát lövel az egészre és a most ugyan kies, de mintegy álomban szendergő vidéket oly vidor elevenséggel ruházza fel, mikép egy szebb jövendőnek tavaszkorát fogják a legédesb sejtelmek közt élvezni a Balaton körülti lakosok. « »Munkafaradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni. A tenger, igaz, nagyobbszerú látvány, de komolysága miatt, ha kereskedői szempontból nem is, sok más tekintetben bizony nem egy »nagyobb tó« kelleme mögött áll, úgy hogy nyári lakhelynek, még kérdés, nem ér-e fel egy kies tó szelíd s kivált művelt partja mind azzal, mit a zordon tenger közelléte ajánlhat. Ámde kérdem, mit vesztene a Balaton, ha vagy egy öllel lejebb szállítatnék? Egy kissé keskenyülne, igaz: de ez volna az egész veszteség: midőn más részrül szántóföldet nyernének mocsár helyett az illető tulajdonosok: jobb levegőt s eképp kevesebb hideglelést a parti lakosok: fölötte kellemes helyzeteket nyári lakokra — az ősiség módosításával — mind azok, kik például Budapest hőség s poraibul menekülve, nem bírnak uradalmakkal, de azért mégis szeretnek és akarnak is részesülni, pedig saját telkeiken és saját falaik közt, a mezei élet kellemeiben. S erre mennyire lenne alkalmas a mocsáribul kitisztult, Budapesttel szorosabb és könnyebb összeköttetésbe tett Balaton.!«