Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

eset közép vízálláskor. Balatonnak, mint széles tónak, Zala-hídvégtől Siófokig, vagy is negyvenkét ezer (42 000) vont ölekre tapasztalás alá vehető esete nincsen.« (A Sión lévő) »Ezen malmok megszüntetése tehát csak a törvények hatóságával, elszánt akarattal, és nemes illendőséggel eszközölhető. Megszüntetésekből haszon olly nagy, hogy az áldozatot mind a két részről megérdemli. Mert ha egyszer ezen malmok a Sió ágyából kimennek, akkor a Balaton leszáll, s ezáltal kilencvenkét ezer (92000) hold föld terem elő a víz alól, szerencsére a siói malom-birtokos uraságoknak is a Sió és a Balaton vize közel harmincz ezer (30000) hold földet vissza ád. Ezeket közlöm ezen víz-szabályozások históriájából. A hajózás ezen malmok enyészetével már Keszthelyig hatván, bizonyos lehet hazánknak ezen dunántúli része, hogy a csatorna Grétzig (Grácig) folytattatik, mivel semmi többé annak útjában nem aggat: Grétz pedig, mint kapuja a körülötte messze terjedő hegyes országoknak, mellyek népök tartására elegendő gabonát nem termesztenek, a magyar termesztvényeknek nagy vásárt nyit: csak azokat olcsó fuvarral oda szállítani: mit a javaslott csatorna bizonnyal megszerez. De Bécsből a triesti, fiumei vasút is Grétzen fog által menni.« »T. Somogy vármegyét Siófoktól Légrádig, innen a Dráván Révfaluig háromnegyed hosszában meglehet ezután vizén kerülni hajóval, és ha az inkei s berzencei csatorna elkészült, és a kaposvizi már kész csatornának hasznát akarja venni, úgy ezen megye szerencsés viszonyba jön vízi állapotjára nézve.« Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye. 1839. Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna tervének, és a földszín s folyó-vízágy ótalmi elvének rövid előadása. Eredetiben szerzé Beszédes József, T. Arad vármegye táblabírája, Kapós- és Sárvízi, Balatoni, Körösi és Berettyói igazgató vízmérnök. Pest. 1839. 115. 1839. „Egy angol nehezen tudja elhinni, hogy ilyen remek tavat az ország belsejében egyáltalán ne használjanak fel se kereskedelmi, se szórakozási célra." Hazánkat a külföldi utazók előbb fedezték fel, mint honfitársaink. A reformkorban többen is írtak rólunk, közöttük is az egyik legértékesebb munkát John Paget (1808 — 1842) angol orvos: Hungary and Transylvania — Magyarország és Erdély — címmel 1839-ben. A szerző — aki később angol orvosból Wesselényi Polixéna férjeként magyar hazafivá vált, könyvének megírása előtt másfél évet tartózkodott hazánkban. Itt érintette meg a reformkori hazai liberális ellenzék felfogása, amely egyszerre tűzte zászlajára a nemzeti függetlenséget és a társadalmi haladás eszményeit. Értékes és szakszerűen tájékoztató könyvének válogatásából csupán két rövid részletet vettünk olvasókönyvünk hasábjaira: az egyiket a Balatonról, a másikat pedig parasztságunk sérelmeiről.