Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

egyizben tiltakozott Wesselényi mellett az országgyűlésen!) A nemzet képviselőinek felszólalása nem juthatott a fejedelem királyi széke elébe, egyes törvényhatóságok külön felírásai süker (siker) nélkül hangzanak el s a nemzeti közsérelem most is orvoslatlan, sőt az elkezdett pörnek, nem személyemet egyedül, hanem a szólásszabadságán ejtett sérelem miatt inkább a nemzetet s annak törvényes szabadságát érdekli, minden lépés, bármely részről tétetik is, a nemzet figyelmét megkívánja, mert figyelemmel kell kísérni a törvényhatóságoknak mindazt, ami az elkezdett közsérelem folytában a sérelmet súlyosítva történik, figyelemmel csak azért is, hogy minden lépés felett igazságos ítéletet mondhasson a haza és közvélemény. Polgári kötelességemnek ismerem tehát e pörnek az országgyűlés ótai folytatárói a Tekintetes Rendeket időről-időre alázatosan tudósítani. Minek következésében bátor vagyok azonnal az idemellékelt irományokat a Tekintetes Rendeknek mély tisztelettel megküldeni, mely irományok közt a részemről e pörbe iktatott utolsó beírás az egész pör-folyamnak rövid átnézését is magában foglalja. Méltóztassanak a Tekintetes Rendek e módot, mely más terjedtebb nyilvánosság nemlétében egyedüli eszköz a pör minden körülményeinek megismerhetésére, szokott kegyességgel fogadni. Hódoló tisztelettel maradok a Tekintetes Karoknak és Rendeknek alázatos szolgája B.Wesselényi Miklós.« A megye nagygyűlése 1837. január 16-án foglalkozott másodszor a törvénysértő és minden igaz hazafit megszégyenítő eljárás körülményeivel. Köszönetet mond a peres iratok megküldéséért és biztosítja a haza nagy fiát, hogy »buzgó lelkesedéssel pártolák« (jegyzőkönyvi idézet) ügyét. A nagygyűlés elhatározza, hogy a királytól újból kérik »a sérelem megszüntetését«. A királynak és valamennyi megyének megküldendő fel- és átirat ünnepélyes kezdő szavai a következők voltak: »A szabad alkotmánnyal bíró haza nemzeti szabadságának s ezzel egybeforrasztott boldogságának legbiztosabb támasza a szólásszabadsága lévén, ennél nemzetünknek betsesebb és féltőbb kintse nincs, mely annál féltékenyebben őrzendő, mennél kevesebbek azon alkotmányos létünket biztosító jussok, melyeket öröklöttünk. Súlyos volt tehát fájdalmunk s egyszersmind nyomasztó aggodalmunk, hogy Báró Wesselényi Miklós, Szatmár megyének közgyűlésén mondott beszédéért Felséged K. ügyeinek főigazgatója által hivtelenség büntetésére intézett kereset alá (per) vonatott»...« Nőttön nő aggoddalmunk és súlyosodik nemzeti sérelmünk, amidőn minden törvényes lépéseink ellenére a törvényeken ejtett érzékeny seb mind ekkoráig nemcsak nem orvosoltatott, de még inkább a nemzeti élet erősen rontsolólag terjed azzal, hogy alkotmányos szabadságunk ellenére támasztott törvénytelen per, nem tsak meg nem szüntetett, hanem léptsőként folytattatik«...»Ujabban kérjük, méltóztassék az elkezdett pert s mindazt, ami e tárgyban a törvények ellen történt eltörleni, így a sérelemnek valóságos orvoslása által azon súlyos aggodalmat, mely bennünk a szólásnak szent szabadságát fenyegető veszély miatt éledt — megsemmisíteni." Somogy megye másodszori tiltakozása után Wesselényi Miklós még ugyanazon év tavaszán: március 6-án megküldi perének teljes anyagát. A megye köszönettel nyugtázza az iratok megküldését, és mielőtt azokat levéltárában elhelyezné, a közérdekre való tekintettel a »Megyei Olvasó Társaság« termében «fedezet mellett« kiállította. Bátor cselekedet volt! Forrás: Acta congregationalia.4188/1838. nov. 2.