Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

11- er. Minthogy a nagyobb adás, vevés, bevételek, s kiadások egyedül a Fő Kormányt, ennek engedelmével pedig a helybéli Kormányozó Urat illeti: kötelessége lészen a Tiszttartónak lOOforintnál nagyobb adás, vevés, bevétel, és kiadásról jelentést tenni. Hogyha pedig ollyan kiadások adnák elő magokat, mellyek a Tiszttartó Activitásán — hatás körén, az az 100 ft. felül volnának: ezeket a helybéli Kormányozó Urnák, ki az assignatiókról rendes protocollumot vezet, assignatió végett által küldeni fogja; meg tétetvén pedig az assignatió, a Tiszttartónak az őt illető rovatjába — rubricájába — való beiktatás végett vissza adatván, azt azon számadónak, akit valóban illet, használtatás végett tüstént által fogja adni. Erre nézve 12- er. A Tiszttartó is tartozik Magának egy assignatiónum protocollumot készíttetni, mellybe a gazdaságba elő fordulható tárgyakról szolló assignatiókat kivonatba folyó szám jegyzése alatt iktathassa, és mellyet minden esztendő végével tulajdon aláírásával a helybéli Kormányozónak beküldeni tartozik. Ez Ns. Dombrády János Urnák minő ujjanon felvett, és most be iktatott Tiszttartónak áltáljában ki szabott hatás köre; mellyben ha híven, és szorgalmatossan eljárand, Uradalmunknak szándékát, előmeneteleit, ésjövedelmeztetéseit bízvást merjük várni. Mellyhez hogy neki az Egek Ura erőt, s egészséget adjon, szívünkből óhajtjuk, őtet Tisztelendő helybéli Kormányozó Ur kegyeibe, a többi Tiszt uraknak pedig szeretetekbe ajálván. Költ Pesten November 12-én 1836. Grosser János, az Ájtatatos Oskolák Provinciálissá. « Forrás: Megyei uradalom levéltára. Gazdasági gyűlési jkv. 1835 — 1841. 112. 1837. január 16. Somogy megye tiltakozása Wesselényi Miklós hűtlenségi perében Ismeretesek a Niklával is levelező Wesselényi Miklós ellen indult hűtlenségi per körülményei. A nagy hazafit először azért fogták perbe Erdélyben, mert a kormány által eltiltott Országgyűlési Napló kinyomatását kősajtón elvégeztette. Másodszor pedig azért, mert 1833-ban Szatmár megye egyik közgyűlésén »nagyon kemenyen« arról beszélt, hogy az örökváltság megtagadásából könnyen parasztlázadás ütheti fel a fejét. A bíróság e kijelentéséért azonnal megindította ellene a mondvacsinált »notapert«, amelyet sok huzavona után a megyék — köztük Somogy is — többszöri tiltakozása ellenére 1839-ben — 3 évre való elítéltetése követett. A reformnemzedék kiváló patriótája szükségesnek tartotta »más terjedtebb nyilvánosság nem létében«, hogy időről időre tájékoztassa a megye rendjeit körlevélben az ellene önkényesen és törvényellenesen indított per »léptsőkénti« állásáról. A megyéhez gyöngybetűkkel megírt beadványa így hangzik: »Tekintetes Karok és Rendek! A szólás-szabadságának személyemben megsértett ügyét nemzeti köz-ügynek tekintette a legközelebbi országgyűlésen a nemzet képviselőinek nagy számú többsége s a Tekintetes Rendek is pártolták a közügyöt, azon buzgó lelkesedéssel, mely a tárgynak közérdekű fontosságához Tekintetes Rendeknek hazafiúi tiszta érzetéhez méltó volt. (Somogy megye a beadvány megérkezte előtt már