Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

1836. »... a számosabb halottak felett a harangozást eltiltják, minthogy azoknak szüntelen zúgása a népben csak rémülést okoz...« Az 1831-es kolerajárvány után, amely több megyében valóságos parasztfelkelést (kolerafelkelés) okozott, 1836-ban újabb »veszedelmes két csapas« járványa pusztította a megye falvait. Taranyban, Babócsán és Szentmártonban az »epekórság« (kolera), Szigetvárott, Attalán és Ácsán pedig a »szarvasmarhadög« szedte áldozatait. Az 1836. aug. 4-i kisgyűlésen Czindery László első alispán felolvastatta Hamrák physicus (orvos) levelét, majd a következő intézkedéseket foganatosította: »Megilletodve értették a Karok és a Rendek ezen öldöklő nyavalyának öldöklését, mely különösen Tarany helységbe a bemutatott táblás jegyzékek szerint annyi számos áldozatot elragadott, miután azonban Csorba első physicus úrnak szóbeli előterjesztéséből megértették, hogy ezen betegség, noha minden jelenségei az 1831-i esztendőben uralkodó epekórsághoz hasonlók, mégis nem valamely ragadós veszedelem, hanem inkább az időjárásból, és levegőnek mostani száraz, minden electricitás nélkül lévő állapotjából származott, melyhez a levegő mérsékletének hirtelen változása, és az életmódja is járultanak: ezeknélfogva úgy találtatott, hogy az 1831-ik esztendőben felállított szoros elzárások mostan szükségtelenek, hanem inkább kell a népet arra oktatni, miképp viselje magát ezen időjárásban, és mit tegyen akkor, midőn a nyavalya magát mutatja, addig is, míg orvosi segedelem érkezhet, melyre nézve Csorba első physicus arra bizattatik, hogy ily utasítást készítsen, és nyomban közölje a járásbeli orvosokkal, s szolgabíró urak által a helységekkel. Ami ezen epekórság körül további szükséges rendeleteket illeti, fő- és alszolgabíró urak által állítassanak elég számmal, oly asszonyok, kik a betegeket ápolják, és orvossággal ellátják, kiknek napibére a honi pénztárból ezen foglalatosságok idejére 30 krajcár pengőben lészen; továbbá ahol a nyavalya kiütött, oda orvosi segítséget tüstént hívjanak, s azoknak a néptől engedelmességet szerezzenek, a csendesség fenntartására, és a köznép megnyugtatására ügyeljenek, erre nézve, a számosabb halottak felett a harangozást eltiltják, minthogy azoknak szüntelen zügása a népben csak rémülést okoz, egyéb iránt az illető földesurakat szólítsák fel, hogy jobbágyaik közül legalább a szegényeknek hússal és borral táplálását már most, annál inkább pedig akkor, ha a nyavalya kitörne, maguk teljesítsék, azon nem várt esetre azonban, ha ezt tenni vonakodnának, hogy az emberiség segedelme hátramaradást ne szenvedjen, szolgabíró és orvos uraknak engedelem adatik, hogy az ily táplálásról a honi pénztár költségére rendelést tegyenek." Miután a megyében nagyon kevés volt a seborvosok száma, a járvány megfékezésére az igali járásba Ross becsületbeli physicust, Miszlait, Ráth és Michler chyrurgusokat, a kaposi járásba dr. Kozmát, Kohányi, Pyrker és Grünhudt chyrurgusokat, a szigeti járásba: Kaposi Lajos, Verper és Siposs baccalaureusokat, a marcali járásba: dr. Grünhudt, Jenney és Havlicsek chyrurgusokat, a babolcsai járásba Lauka, Ring és Bergel doktorokat rendelték ki. A doktorok napidíja kettő forint volt, a chyrurgusoké pedig egy forint harminc krajcár. Forrás: Kgy. jkv. 1359/1836. sz.