Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

1834. »Tsudalatos tulajdonságú ez a mi tavunk« Oláh János »Balaton mellyéki tudósítások barátságos levelekben« c. közleményében színes leírást közölt a balatoni viharról, a tó növényzetéről, állatvilágáról és népszokásairól. A közlemény a Balatont már valóságos természettudományos vizsgálatnak vetette alá. A leírás minden sorából a szülőföld szeretete sugárzik. »A Balaton gyönyörű tárgya a vizsgálódó szemnek; de néha borzasztó is annak a látása. Tsendes időben, szép napfénynél láthatni e vízben tsavarogva menő setét kék kígyódzásokat, mellyek helyeket és formájok állandóul megtartják, és még jéggel is. Ezek források a tóban, melyek télen heveseknek neveztetnek, mert vagy igen ritkán, vagy tsak nagy hidegekben fagynak be, és gyakorta a vigyázatlanokra nézve veszedelmesek is, kivált mikor a befagyott Balatont por hó borítja. Tsudálatos tulajdonságú ez a mi tavunk. Még az olly tsendes, és szél nélküli való időben is, de mikor a fa levél sem mozdul meg, megzördül Somogy felől, és egyszer nagy zuhogással jelen van a nagy tói háború, tolván maga előtt a fejér habokat, melly jelenést a lakosok Vésznek neveznek. Mi okozza ezt? nehéz kimagyarázni. Némellyek következtetik a Balatonnak tengerrel való földalatti öszveköttetéséből, úgy okoskodván, hogy a tenger vize megmozdulván, megmozgatja a tónak vele összeköttetésben lévő vizét is, és abból akarják ez állítást hitelesíteni, hogy egyedül e tóban találtatik a garda, melly a heringeknek faja. Akár hogy légyen a dolog, annyi bizonyos: hogy a Balatonnak illy megzúdulását rövid időre szélvészes égi háború követi. Vallyon nem a folyó electrom okozza-e hát e szél nélkül való mozgást? Különben tsendes időben a Balaton vize messziről ég, vagy levegő színű, közelről pedig savó színű. Őszi időben a ködöknek nagy tanyája ez, mellyről azok tsak 10 óra felé kezdenek felhő formájában fel szállani. Égi háború alkalmával igen szép nézni a belehulló villámokat. A Tónak partjain találtatik Kenésén túl Somogy felé az a finom vaspor, melly az egész hazában Balaton Por név alatt esméretes. Hogy ezek a por szemek vulkáni productumok, és valóságos vas részek, megbizonyosodik a mágnes által, melly ezekben kevertetén, magához vonja azokat, kristályt ábrázoló szálkákban, a homokot ott hagyván. E tó plántáiról is közlök valamit. Terem ebben: sás, nád, tsohu, gyékény, bozogányos káka, hínár, mint más tavakban, és az úgy nevezett derézde, mely a gyenge libáknak kedves eledele. Halai nem sok félék; de jó ízűek. Elszámlálom azokat is: hartsa, fogas, fogassüllő, süllő, ponty, tzompó, ön, tsuka, keszeg, kontzér, garda, pirosszárnyú, fejérszárnyú. — Májusi és június napokban, midőn az idő felmelegszik: szinte forrani láttatik a tó partja az apró halak miatt, amiket rostákkal szoktak a lakosok merendélni rétzéik számára. Ez apró halakat a köznép különös halfajnak tartván Rüsznek nevezi, de én megvizsgálván úgy találtam, hogy azok nem egyebek, mint garda fiak, mellyek az ikrából kikelvén, a partra tódulnak élelmeket keresni. Balaton lakosai közé tartoznak a rákoknak 3 fajai is, úgymint: a feketeketske- és tseresznyerák, úgy a sróf tsiga, -kanál tsiga, melynek tekenőjét a képírók, tussal rajzolók szokták használni. Találtatik néhol benne tekenősbéka is, de ritkán, és tsak oly helyeken, hol patak béömlések vágynak. Ezeken kívül a minden fajú vízi békáknak, tsiboroknak, piótzáknak, vagy nadályoknak, és kígyóknak nagy sokasága. Vízi madarai: vad-lúd, tsergő-rétze, nagyobb, vagy örvös rézte, gém, gödény, szártsa, búvár, halász-madár. Parti madarai: seregély, parti-fetske, nádi-veréb; gólya itt épen nincs.