Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

1816. Kunics Balázs iharosberényi erdőpásztor felségfolyamodványa földesura által történt megbotoztatása ügyében elégtétel iránt »Felseges Császár és Apostoli Király! Én Kunics Balázs mostani iharosberényi, Tekintetes Nemes Somogy m-i uradalombéli erdőpásztor őfelségének egyik szegény alatta való szolgája alázatosan nyújtom be panaszomat szentséges színe elébe avégett, mivel a jövő augusztus 15-én lesz hat esztendeje, hogy Nagyréczén, nemes Zala vármegyében mint konyhajáger tekintetes Inkey Ádám földes uraságnál szolgáltam és a fent említett napon az uraság szakácsa egyik ebemet úgy megvágta, hogy azonnal elterült a földön, melyért midőn patvarkodánk, és azt gondolván, hogy a korbács mely a szakács kezében volt a magáé, én azt kettémetszettem. Ez hitvány korbácsért énrám az fent tisztelt uraság ötven erős pálcaütéseket vetett két hajdú által, ily káromló szavakkal: mivelem a horvát teremtését, üsd még meg nem döglik. Most jön a pap a miséről, hadd gyóntassa meg. Ily szörnyű megverettetés miatt és sok ideig nyavalyogtam, sőt holtomig is nyavalyogni fogok. Minthogy pediglen én már a tekintetes nemes Zala vármegyének e dolgot feladtam, de semmi választ mind ez ideig nem kaphattam, leborulva esedezem Szentséges színe előtt, méltóztasson rajtam, szegény szolgáján könyörülni és a nemes vármegye által nékem elégtételt rendeltetni, melyért esedezvén vagyok Ihárosberény 1816. márc. 8.« Forrás: Kiállítási iratok gyűjteménye 1816. márc. 8. 97. 1820. Gabonaverem a XIX. század első felében A XIX. század első évtizedének háborús gabonakonjunktúráját rövid időn belül súlyos eladási nehézségek, másszóval túltermelési válság váltotta fel a megyében is. Az osztrák és a nyugat-európai mezőgazdasági piaccal kapcsolatot tartó, erősen külterjes magyar nagybirtok a belterjesebb növénytermelés, a jövedelmezőbb állattartás, elsősorban a juhtenyésztés felé fordította a figyelmét. Ezzel egyidőben a hagyományosnak számító termelési ágat is igyekeztek ismét rentábilissá tenni. A termelési költségek csökkentését célzó robotnövelés mellett a tőkeerősebb gazdaságok a művelés, elsősorban a magtisztítás ás raktározás korszerűsítésével akarták szélesíteni az egyre szűkebbé váló gabonapiacot. Főként a megtermelt és az egyelőre még nem értékesített magvak raktározása jelentette a legkomolyabb problémát, hiszen — mint ismeretes — a század elején is általános vermelési rendszer — huzamosabb tárolás esetén — a termények jelentős minőségi- és értékcsökkenését erdményezte.