Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

A város nyugati szélén van a sertéstér, melyet a belvár épületalapjaira emelt urasági sörház s egy emeletes magtár zár be. Ez évben még a szegény lányok növeldéje is felállíttatott. Reményteljes fejlődésre van kilátás. « 1 A könyvállományt Festetich Lajos alapozta meg. 11. Kaposvárnak jelentős hagyományai voltak a színjátszás területén is. Sárközy István (1759—1845), a megyének nagy közmegbecsülésben élő és alkotó fia 1810-ben arról tudósította Kazinczy Ferencet, hogy Somogyban megindult a színházi élet: „Itt a pallérozódás annyira ment, hogy nemcsak a főbb uraknál, sok helyen vannak jól elkészült theátrumok, melyeken esmerőseikkel némely nevezetesebb napokon jádzanak, de még Kaposváron is... az uraság engedelméből a herceg szálájába (melybe Csokonai hajdan a Dorottyát bevezette) theátrumot készítvén fel... szép darabokat. ..produkáltak.« Adataink vannak arra is, hogy 1827. júl. 2-án Balogh István, Komlóssy Ferenc és Tóth István egyesített színtársulata járt Kaposvárott és tartott előadásokat. 1834-ben pedig Balogh János társulata terjesztette a városban a nemzeti kultúrát. Forrás: Kazinczy Ferenc levelezése. VIII. kötet. Balogh István naplója (1820 — 1839). Széchenyi Könyvtár kézirattára. 86. 1800. »Kaposvarra! Kaposvárra! Eresszük a szegény rabokat ott is szabadon és rakjuk helyükbe az urakat« (A somogyi insurgens lázadás) I. A század első évtizedében egy antifeudális rebellióvá változó insurgens pártütés színhelye volt a vármegye. A Napóleon elleni hadjárathoz a vármegye egy gyalogzászlóalj és egy század lovasság kiállítását határozta el. A lovasszázad nemesekből, a gyalogság toborzott és összefogott újoncokból állt, akiknek a — szökések elleni — védelmét a Czartoryski-féle vasas-németekre bízták. A zúgolódó újoncok mégis fellázadtak, falvakat fosztogattak, kastélyokat prédáltak fel, sőt a megyeszékhely is csak úgy tudta elkerülni feldúlását, hogy Oroszy Benjamin kapitány állt a lázadó katonák élére. A zendülés a földesurak és az államhatalom elleni gyűlölet robbanásszerű akciója volt. A lázadás története olmützi fogságban — 1803-ban — az események tőszomszédságában — »Oroszy Benjamin fatális törtenete« címmel jelent meg, amelyről Paczolay József másolt le egy példányt, amelyet a Sárközy család őrzött meg évtizedeken keresztül.