Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

vármegyék részéről. A kiváltságainak önző védelmébe merevült rendiség tovább súlyosbította az általa kizsákmányolt jobbágyság életkörülményeit. II. József, a »polgárcsászár« még kevésbé törődött a feudális kötöttségekkel, mint édesanyja. Országgyűlést nem hívott össze, a koronát Bécsbe vitette. Rendeletei közül néhány, mint például a cenzúra egyházi kézből való kivétele, a türelmi rendelet, a földhözkötöttség megszüntetése stb. igen népszerűvé tette az országban. A német nyelv hivatalos és iskolai nyelvvé tétele azonban már nemcsak a megyéket késztette makacs ellenállásra, hanem a széles néptömegeket is felháborította. Különösen heves ellenzést váltott ki a nemesek és a papok összeíratására kiadott és erős karhatalommal támogatott rendelete, első lépés a nemesség adó alá vonására, amelyre a vármegye — az 1784. okt. 4-i közgyűléséből — felháborodott hangon írt fel a császárnak s rámutatott arra, hogy az országgyűlés határozata nélküli összeírást törvénytelennek tartja, amelyhez »a megye tisztviselői nem adhatják a tekintélyüket.« Azt a körülményt, hogy a nemeseket, a papokat és a jobbágyokat együtt írják össze a nemesség kardinális előjogai semmibevételének tartotta a vármegye. A rendeletet egyébként még a főispánok sem voltak hajlandók végrehajatni, akiket emiatt 1785. ápr. 2-ával állásukból elmozdított és helyükre királyi biztosokat, kerületi főispánokat nevezett ki. A népszámlálás rendelete 1784 „Minthogy minden törekvésünk oda irányul, hogy az uralkodásunkra bizott népek számára a lehető legnagyobb boldogságot biztosítsuk, s miután kellőképpen átláttuk, hogy ezt csupán a közigazgatás különböző intézkedéseinek megfelelő összhangbahozatalával érhetjük el, oda kellet fordítanunk gondoskodásunkat, hogy e cél elérésére minél biztosabb eszközöket érleljünk ki. Egyébiránt közönséges és mindenki előtt ismeretes dolog, hogy az állam gazdagságát és méltóságát legfőképpen a nagyobb népességszám és az ezzel összefüggő közkereskedelem intézménye teszi, továbbá hogy a közigazgatásnak minden törekvését oda kell irányoznia, hogy a lakosok száma s ezzel együtt az állam ereje, a magának a népnek a boldogsága is, napról-napra növekedjék, márpedig annak a meghatározásához, hogy milyen különös eszközöket kell alkalmazni ennek a célnak az eléréséhez, mindenekelőtt azt kell tudni minél bizonyosabban, mennyi a száma az egész népnek, annak egy osztályát sem véve ki, s miként növekszik vagy fogy ez a szám az országnak egyik vagy másik részében. Egyáltalában nem titok előttünk, hogy Magyarországunkban és kapcsolt részeiben eddig is volt már népességösszeírás, ezt azonban nem az egysége elvek szerint szerkesztették, amelyeket az általános cél elérése érdekében egész birodalmunkra nézve lefektettünk, s az a hibája is meg volt, hogy belőle a nemesek, akik pedig éppúgy fogyasztók mint mások, egyszerűen kihagyattak, s így soha sem lehetett az egész népesség számát különböző osztályaival együtt a közigazgatás munkájának helyes irányítása érdekében, teljes biztonsággal megállapítani. Ezért, hogy az ilyes összeírásnak a feltett célhoz képest nagyobb biztonságot adjunk és jobb formát vezessünk be, kegyesen elrendeltük, hogy az egész országban és kapcsolt részeiben generális összeírás tétessék az ország törvényhatóságai által, a katonai rend közreműködésével, minthogy az ebben a dologban kezdettől fogva a német tartományokban hasonló összeírások alkalmával a szükséges ismereteket megszerezte. Hogy