Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

települtek be, ezeket — természetszerűen — nem vonták az úrbéri eljárások alá. Szolgáltatásaikat az 1767-es úrbariális szerződésben szabályozták. Úgy tűnik, hogy e szerződés súlyosbította az úrbéri szolgáltatásokat. Elismerte ugyan az uraság az érintetteknek eddigi földjükhöz való jogát — ezt az alaprendelet szerint el is kellett ismernie — , de a birtokok esetenkénti kiosztását teljes egészében kivette az önkormányzat kezéből és az uradalmi tiszt hatáskörébe utalta. Mindez, valamint a helység igazgatási autonómiájának a megcsonkítása a városra nehezedő feudális terhek növekedését jelezték. Az 1712-es telepítési szerződésből kiderült, hogy Kaposvár megművelhető határa a viszonylag csekély népesség számára is elégtelen volt, hiszen ezért kaptak két pusztát árendába. A benépesüléssel és a természetes szaporodással párhuzamos földigény növekedés kielégítése főleg újabb és újabb területek termővé tételével látszott csak megoldhatónak. Ez annál is egyszerűbb volt, mert amíg a földesúr nem jelentkezett az árutermelés igényével, nem zavarhatta ezt az irtványok fokozatos kiterjesztése. Úgy tűnik azonban, hogy 1767-ben már felvetődik a majorgazdaság kiépítésének gondolata, és ezért rögzíti ez a szerződés — egyelőre csak jogbiztosítási céllal — oly határozottan a földesúrnak az irtáshoz való feltétlen tulajdonosi és birtoklási jogát. Mindez a jobbágyi földhasználat labilissá tételével ismét csak — ha egyelőre potenciálisan is — az életviszonyok súlyosbodásának irányába mutatott. És most olvassuk — fordításban — a kivonatos szerződést: »A szerződés Pozsony városában 1767. november 21-én herceg Eszterházy Miklós plenipotentionariusa, Jeszenák János, Birisics Mihály ozorai inspector a és fiscalisa Németh Mihály között egyrészről, másrészről, pedig Kaposvár mezőváros megbízott küldöttei, t.i. Szigetvári László, Golics József, Németh János és Huszti Mihály között jött létre az alábbi pontok szerint: 1. Ami szántóföldeket és réteket a kaposvári lakosok házaikhoz bírnak, azt birtokukban tovább is megtarthatják. 2. Bort az eddigi szokás szerint karácsonytól Szent György napig szabadon árulhatnak. 3. A házakhoz a földek és rétek az uraság tisztje által osztatnak fel. A lakosok minden háztól 2 forint 50 dénár készpénzt tartoznak fizetni, egyik felét Szent György, másik felét pedig Szent Mihály napkor az uraság pénztárába. Hazátlan zsellérek pedig esztendőként 1 forint 50 dénárt fizetnek. 4. Amikor az uraság tisztjeinek hirtelen szükséges lesz, az eddigi szokás szerint a városiak forspont lovakat adnak, a leveleket az első állomásig el fogják hordani, hogy pedig ez is meg legyen határozva, forspontolást tizennyolcat, levélhordást pedig minden marhátlan lakos esztendőnként egyszer fog teljesíteni. 5. Ha az uraságnak vagy főtisztjének végrehajtókra lenne szüksége, a határok és vámok, valamint az uraság kasszájának őrzésére köteleztetnek a lakosok. 6. A giliczei malomnál és a kallónál levő gátakat és hidakat továbbra is kötelesek a lakosok jó karban tartani. 7. Bírói hivatalra az uraság tisztje a lakosok közül hármat jelöl, azok közül a város lakosai szavazással egyet megválasztanak. A megválasztott bíró a város minden jövedelméről köteles számot adni az uraság tisztjének évente. Esküdteket, jegyzőt és más szolgákat a városiak az uraság jelölése nélkül maguk választanak. 8. E kedvezményekkel a kaposvári örökös jobbágyok nem élhetnek, hanem azok az urbárium szerint robotolnak és fizetnek. 9. A kilencedet és tizedet az uraságnak minden földi termésből kötelesek kiadni a városi lakosok.