Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

V. Somogy vármegye a török kiűzésétől a polgári forradalomig (1686—1848)

rácz kereskedők vannak, minden boltiul, amint az uraság legjobban megalkudhat tartoznak annuatim (évenként) fizetni. Vagyon itt mindjárt a váron alul 3 kerekű malom, melyet szegény Csányi Bernard uram kapitánya lévén még a város senkitül sem akart függni az uraság fundusán épített. Ez az uraságot illeti, de az épület árát, concientiosa limitatione mediante Csányi Bernárdné asszonynak le köll tenni, az molnárnál negyedén kell lenni. Minthogy uraságnak kilencedye jár mindenbül az ökör és az ló is szántya és munkállya a földet és abbul kilencedet adnak, csak éppen a tehenektül haszna nem járna az uraságnak. Azért mindenütt az itt való jószágiban eő Hercegséghe számára egy tehentül egy oka vaiat egy esztendeig adnak, de mivel ennek a városnak igen csekély határa vagyon s más eő hgséghe földyét sem élhetik, ahonnét marhaiokat tarthatnak, azért ebbül az okbul ez a való tehenektül jövedelem most ennek a városnak relaxáltatik. A tiszt tartozik akár pénzen, akár szekereken is Bajárul sóval való kereskedést csak az uraság számára tartani és azt itt a városban annyi áron áruitatni amind más szomszéd helekben jár az falukra is ez ilyen sót akár házokra ki kői osztani, hogy eő hge emberei egész esztendő által eő Herceghsége sovával éllyenek, annyi áron amint mások árullyák és más szomszéd helyeken jár. Az itt való lakosok közül vannak szegényebbek is, akik csak éppen kézimunkájukkal élnek semmi subtantiáiok nem lévén ezeket az uraság kegyelmes tekéntetbe veheti, hogy az kit látni fog, hogy az hat forént árendát meg nem adhattyák kegyelmet tegyen vélek. Az belső várnak fundusát a ki most puszta kiadhatni, hogy az lakosok legfőképpen az kereskedő ráczok és magyar mesteremberek építhessenek.« Forrás: OL. Eszterházy család It. Rep 35. Fase. X. No. 623. Közli: Hoss József:A kaposvári plébánia története. Veszprém, 1948. 218-220. o. 54. 1703-1707 A Rákóczi szabadságharc Somogyban A fentiek ismeretében nem csodálható, hogy a föld népe és a jobbágysorba kényszerített kaposvári mezővárosiak is, kész örömmel ragadták meg az alkalmat, mikor Rákóczi szabadságharcának a híre megérkezett, hogy lerázzák a bécsi udvar támogatásával berendezkedett földesuraknak és a császár katonáinak egyre terhesebb,a népet egyre jobban terhelő és korlátozó uralmát. Hiszen a közállapotokat látva a falu népe abban a hitben élt, hogy újra háború van az országban, a fegyveres idegen katonák jártak mindenütt, akik ütlegelték és fosztogatták őket, mindenfelé szélnek eresztett katonák kóboroltak, s menekülő parasztok tömegei lepték el az országutakat, a somogysági rejtekhelyeket, erdőket és nádasokat, otthont és biztonságot keresve. A falvak lakossága, különösen a Balaton mentén a veszprémi püspök kíméletlen dézsmaszedései miatt már titokban gyűléseket tartott. De a babócsai, a csurgói, a légrádi, a szentgyörgyi, a sümegi és a szigetvári várak császári őrségei éber szemmel figyeltek minden megmozdulásra, s az adószedőket erős csapatokkal biztosították. »Minthogy — olvashatjuk a megye 1658—1722. évi közgyűlési jegyzőkönyvének 113. oldalán — Spanes kapitány uram in specie más parajtiánus regimentbeli tisztekkel