Kanyar József: Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1989)

IV. Somogy a török hódoltság idején (1526—1686)

azokat a genyetséggel folyó holttesteket is ették: mert azt árulták a mészárszékben. De hogyan is lehetett volna másképp? Marha nem volt az országban, mert a Tatárok részint levágták, részint magokkal elhajtották, a földeket is három esztendeig nem szántották, se nem vetették." A második rész a csata sorsáról és következményeiről szólt. A csata utáni állapotokról az alábbiakat mondotta a szerző: „ Nem volt még itt a vége a Mohátsi harcz keserves gyümöltsének. Mert ki küldötte SZOLIMÁN vad csordáit prédálni egész a BALATONIG, kik valamerre jártak, mindenütt öltek, és pusztítottak. Hogy pedig ezek vissza tértek, egyenesen BUDÁNAK tartott, és útjában minden falut, minden várost össze égetett: csak a füst oszlopok, és láng petrenczék mutatták merre vannak. Budán is csak a vár, vadas kert és királyi istállók maradtak meg, a többit mind fölgyújtották, Innét ismét rabolni küldött egész GYŐRIG, s KESZTHELYIG, és mindent tűzzel, vassal pusztított, 24-dik nap folyt immár a Mohátsi ütközet után, midőn onnét hazug hírt kapott, hogy KALENDER BÉG Kis Ázsiában pártot ütött. Minekutánna tehát Budán 14 napot töltött, által . csapott túlsó Magyar Országra, melly a Duna és Tisza között van, itt is mindent, mindent kirabolt és felgyújtott: valakik a Tiszán át nem mehettek, részint levágta, részint keserves rabszolgaságra vitte. Egy szóval: valami van a Dráva toroktul egész Győrig és Budáig , és innét a Tisza közben egész déli Dunáig, mind azt fölmészárlotta, úgy, hogy mind azok száma, kik ezen siralmas hadban vagy megölettek, vagy rabságba vitettek, közel 200 ezerre fölmegy. Mikor elment is nem úgy ment el, hogy örökre eltakarodott volna, hanem úgy ment el, mint egy sereg farkas, melly rácsapott a nyájra, a pásztort is elszaggatta, laktig öldökölt, és mikor elköltözött, jól megjelelte a helyet, hogy nem sokára vissza térhessen, és újra fojtogasson.Ilyen volt az öregébül a szerencsétlen Mohácsi veszedelem: mellyet a lajhaság elhintett, a czivakodás érlelt,az engedetlenség pedig egészen bevégezett. Elvesztettük evvel édes Nemzetünk Színét, Országunk nagyobb részét, a szabadságot és dicsőséget és sőt majd csak nem nemzeti nevünket is. Fölvettük ellenben a szolgaságot, a rabságot a vérrel csöpögő török igát, melly 160 esztendeig tartott. Átkozzuk tehát azt a puhaságot, mellyel a közelgő veszélyt olly könnyen vették. Átkozzuk azt a czívódást, melly miatt a köz tüzet oltani össze nem fogtak.Átkozzuk azt a nyakasságot, mellyel az üdvösséges rendlekezéseknek szót nem fogadtak. — De hogy mind ezeknek emlékezete el múljék, vegyünk jövendőre egykét tanúságot is." A harmadik részében a beszédnek néhány tanulságát idézhetjük: „Tanuljuk meg a Mohácsi veszedelembül Fejedelmünket, s törvényeinket tisztelni, s mind a kettőnek szót fogadni. — Egy király szem a fejben, lélek a testben: a jól hozott, és jól megtartott törvények a Birodalomnak tornya, bástyája, érczfala, gyémántvára. De kiáltja a Sz. Lélek is: „Az Istent féljetek, a királyt tiszteljétek." Bizony megérdemli hát mind a Király, mind a törvények, hogy tekintetben tartsuk. — Azonban a szegény Lajosban volt Királyunk, az igaz; de csak annyit tartottak rá, mint a madarak a vázra, voltak törvényeink is, de ezeket csak pókhállók gyanánt vették, mellyeket még egy erősebb bogár is által szaggat. — Nagy kár volt, hogy szegény Lajos szavára még csak tanácskozni sem jöttek össze úgy, hogy BÁTSON az Országgyűlésen kire 800, kire 400 forint büntetést kellett hozni. Nagy kár volt, hogy a drága rendelkezésekre se élelmet, se katonát, se pénzt össze nem adtak: de mikor Tolnára is csak alig szállongtak: mikor Eszéknek és Drávának védelmére nem mentek: mikor a rettentő veszedelemkor a segitséget össze nem várták: olly vétket követtek el, mellyet soha-soha nem lehet helyrehozni..." A török megszállás másfél százada a megye történetében is jelentős korszak volt. Az alább közölt dokumentumok élénk fényt vetnek a Szigetvár elestét követő pusztulások méreteire, a jobbágyok vállaira nehezedő súlyos adózási és földesúri terhekre, az oszmán-török uralom berendezkedésére, a megye várainak az