Gőzsy Zoltán - Gőzsy Gáborné: A somogyi levéltár üvegablakai (Kaposvár, 2000)

junk csak a Szent Jobbra. Jól megfigyelhető ez a kettősség a Bakó család címe­rén, ahol az oroszlán a jobbjában kivont kardot tart, míg baljával hatágú arany csil­lagot lógat, de ugyanígy a Jankovich családnál is, ahol az oroszlán csakis azért tart­hatja baljában a kardot, mert az passzív szerepet tölt be, azáltal, hogy „csupán" támaszkodik rajta. A címer fő része a pajzs a címerképpel. Felette a sisak helyezkedik el, a rá helye­zett díszt sisakdísznek nevezzük. Általában a pajzsbeli kép ismétlődik meg benne, ritkább eset, hogy teljesen más, új motívumot ábrázol. A sisakra közvetlenül a két oldalra leomló (a pajzsot övező) takaró kerül. Ábrázolása elszakadt eredeti formájá­tól, és egyre több ágra oszló, hosszú, kacskaringós elrendezésű dekoratív elemmé vált. A címer fő részein kívül előfordulnak ún. kiegészítő elemek. Ilyen a rangjelző korona, továbbá a jelmondat, mely általában ún. „beszélő szalagra" írt rövid tömör mondat, többnyire a pajzs alatt, ritkán a belül a pajzson (ilyet láthatunk könyvünk­ben a Festetics család esetében). Találkozhatunk pajzstartókkal is. Ezeknek az első típusa a pajzs mögött álló angyal volt, ezt követték a sárkányok (Jankovich család címerénél), majd szirének, telamonok, kariatidák, egyéb allegorikus alakok voltak láthatóak ebben a szerepben. Nem szerves részei a címernek, „csupán" díszítőele­mek. A címer leegyszerűsített értelemben tulajdonosának jelképe. Már az Iliász óta ismerjük jellemesítő erejüket, elég Achilleusz pajzsára vagy a Menelaosz által hor­dott oroszlánbőrre gondolni. Az ókori kultúrák mondabeli állatainak közkedveltsé­gét a bennük rejlő dekoratív lehetőségekben kereshetjük, viselőjüknek természete­sen már mást jelentett. Az egyszarvú (unikornis) az antik világot idézi fel, és a reneszánsz ember gondo­latvilágát tükrözi. Az oroszlán általában a címerszerző hadi dolgokban való helytál­lását, erősségét, bátorságát és nemességét fejezi ki, a liliom becsületességet, tiszta­ságot, jószívűséget és alázatosságot. A daru az éberség és figyelem jelképe, amely a követ leejtve jelzi a veszélyt. A pelikán az önfeláldozásra, a család iránti áldozat­készségre, a galamb a békés életre utal. A könyökölő kar motívuma, levágott török fejjel kiegészítve a XVI—XVII. századi magyar heraldikában a törökök elleni harcot szimbolizáló leggyakoribb jelképnek számított. A címerek az üvegtáblák levéltárbeli elhelyezkedése szerinti sorrendben találha­tóak a könyvben. A képek mellett található szöveges részben, először az adott csa­ládról, birtokaik és nemességük történetéről szólunk, majd a címer leírását olvashat­ják. Ahol szükségét éreztük, feltüntettük az eredeti és az ablakon látható címerek közötti eltéréseket.

Next

/
Thumbnails
Contents