Borsa Iván: Somogy vármegye címere és pecsétje 1498 (Kaposvár, 1998)

Az adományozott címer, mint e korszakban valamennyi nemesi és néhány városi címer, három részből áll, ún. címerpajzs, sisak a sisaktakarókkal, sisakdísz. Az égszínkéknél ma sötétebb pajzs a kerek talpú pajzs egyik változata. A pajzs széle párhuzamos vékony aranyvonallal határolt, ami a pajzs vastagságát kívánja érzékeltetni. A pajzs két felső sarka kis mértékben levágott. Talprészében, a heraldikában szokványos aranykorona lebeg, amelyből könyökben hajlított, páncélozott bal kar nyúlik ki és három szőlőágat markol. Az ágakon a leírásnak megfelelően három levél és két szőlőfürt van. A levelek aranyszínűek, míg az ágak és a fürtök zöldek. A pajzs fölött levő ezüstsisak a XV század heraldikájában gyakori ún. csőrsisak. A címerkép két oldalát a sisakhoz tartozó sisaktakarók töltik ki. Ezeket az oklevél leírása erősebb fuvallattól mozgatott virágoknak mondja. A sisakra egykor a nap elleni védekezésül, vagy csupán díszítésül rögzített színes fátyol vagy szövet - teljesen elszakadva eredeti rendeltetésétől és alakjától - itt kizárólag a címer mindhárom részét körülvevő virágdísszé vált, amit a címer leírója joggal tartott szél által mozgatott virágnak, hisz a ,,virágok" levelei a kép négy sarkában egy-egy „gyümölcsöt" fognak körül. Az egykori textilanyagra legfeljebb kiindulópontjuk, a sisak tetejére helyezett fonat emlékeztet, amelyen a sisakdísz sasmadara áll. A heraldikában általánosan érvényesülő szabályok szerint a sisaktakaró a pajzs két oldalán omlik alá, s mindkét oldalon egy-egy fém (arany vagy ezüst) és egy-egy szín látható úgy, hogy a takaró külső oldalán van a szín, belső oldalán pedig a fém. Címerünkön a szabály végképp nem érvényesül. A sisaktakarókból lett viráglevelek két fémet és négy színt (vörös, kék, sárga, bíbor) viselnek, éspedig úgy, hogy a címer mindkét oldalán külön-külön valamennyi megtalálható, s a „takaró" belső és külső oldalának színezésében sem érvényesül következetesség. Ugyanígy nincs rendszer a négy gyümölcs színezésében sem. A heraldikai gyakorlatban a sisakdísz gyakran azonos a címerképpel, éspedig egészben vagy részben. Címerünk esetében a naturalista és sisakdíszként nehezen megoldható címerkép helyett a sisakdísz egy heraldikailag színezett (vörössel és fehérrel sakkolt) sas. Címereslevelünk abba a szerencsés csoportba tartozik, amelyben az adománylevél - legalább részben - megírja, hogy a címerkép mit szimbolizál. A szőlő a föld termékenységét és a bor bőségét mutatja, s a magyarázatból azt is megtudjuk, hogy Somogy akkoriban a szőlőben gazdagabb megyék közé tartozott, s több bort termelt, mint amennyire szüksége volt. Minthogy akkoriban a bor nemcsak élvezeti cikk volt, termelésének fontosságát joggal emelték ki. Sajnálatos módon az oklevél nem ad magyarázatot arra, hogy mit szimbolizál az aranykoronás, aranycsőrű és aranylábú (heraldikai kifejezéssel: arannyal fegyverzett), vörössel és fehérrel sakkolt, repülni készülő sas, mint sisakdísz. Meg kell jegyezni, hogy a képen a sasnak feltűnően hosszúak a lábai, feltehetően azért, hogy a repülési szándékot ezzel jobban tudják érzékeltetni. A sisakdíszben látható sas erősen hasonlít Morvaország címerállatára. Morvaország címere ugyanis az utolsó magyar nyelvű hivatalos leírás szerint „aranykoronás, arannyal fegyverzett, vörössel és arannyal sakkolt sas".

5 Minthogy II. Ulászló Morvaországnak is ura (őrgrófja) volt, így arra lehet gondolni, hogy az élénk színeket nélkülöző címerképet élénk színű sisakdísszel akarták ellensúlyozni, s ezért