Borsa Iván: Somogy vármegye címere és pecsétje 1498 (Kaposvár, 1998)

JEGYZETEK 1. A címereslevél teljes szövegének a pécsi káptalan 1824-i átírása alapján készült magyar fordítása közzétéve KANYAR JÓZSEF: Harminc nemzedék vallomása Somogyról. Kaposvár, 1967. - A címer leírása egy 1818-i megyei átírás alapján ÁLDÁSY ANTAL: A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának címereslevelei I. Budapest, 1904. 21. 2. Hunyad megye 1490-i pecsétjén levő címer, amely lényegében a Hunyadi család címerével azonos, nem hasonlítható össze ezzel a címerképpel. - Megyei címereslevelet a somogyit követően legkorábban 1550-ből ismerünk, mely évben Hont, Nyitra, Zala és Zemplén megyék kaptak ilyen adományt. (Altenburger Gusztáv, Rumbold Bernát kiadásában TAGANYI KAROLY: Magyarország címertára. Budapest, 1880. Bevezetés.) Az egyazon évben kiadott négy megyei címereslevelet egyértelműen az 1550. évi 62. törvénycikk következményének kell tekinteni. E törvénycikkről részletesebben alább, a vármegye első pecsétje kapcsán még lesz szó. 3. Az új magyar és a közös intézmények használatára rendelt új címerek. (A Budapesti Közlöny 1915. évi 236. sz. alapján.) Turul, 1917. 2. -E helyen köszönöm meg Vajay Szabolcsnak, hogy a morva sas hasonlatosságára felhívta figyelmemet. - Feltűnő, hogy a sakkolás címerünkben két SZÍNNEL (vörös és fehér) történik, holott címertanilag a sakkolás egy FÉMMEL és egy SZÍNNEL szokásos (pl. a morva címerben arany és vörös). Az oklevél szövege azonban nem hagy kétséget a tekintetben, hogy nem ezüstről, hanem fehérről van szó. 4. A címertani alapismeretekre vonatkozólag ÁLDÁSY ANTAL: Címertan, Budapest, 1923- és BERTÉNYI IVÁN: Kis magyar címertan. Gondolat, Budapest, 1983. 5. KEMÉNY LAJOS: Kassa város czímerlevelei. Turul, 1905. 168-169. + melléklet. 6. PALUGYAY IMRE: Békés-Csanád, Csongrád és Honth vármegyék leírása. Pest, 1855. 554. 7. Az eredetiben: reurua. 8. Az eredetiben: concededum. 9 Az oklevél eredetije Magyar Országos Levéltár, DL 182. Kiadva Zala vármegye története, Oklevéltár II. Budapest, 1980. 643. + facsimile, fordítása uo. II. 645. és HOLUB JÓZSEF: Zala megye története a középkorban. Pécs, 1929. I. 98. + facsimile. 10. HOLUB i. m. 101. és KUMOROVITZ L. BERNÁT: A magyar pecséthasználat története. Budapest, 1944. 52-53. - HOLUB i. m. 100. felvetette, hogy „az oklevélen alul hat bevágás látszik, ami arra mutat, hogy eredetileg hat pecsét függött rajta". A bevágások elhelyezkedéséből és Hevenesi leírásából, amely hiányzó pecsétről nem tesz említést, inkább arra kell következtetni, hogy az oklevél közepén függött serviensi pecsét felfüggesztése a királyi pecsétek felfüggesztésének módját követve két bevágáson átfűzött selyemzsinórokkal történt, míg a többi pergamenszalagon függött, s ez csak egy-egy bevágást igényelt. 11. KUMOROVITZ i. m. 53. 12. Például: A szenyéri uradalom Mohács előtti oklevelei. SMM 10. kötet 137., 140., 144., 221., 227., 285., 286., 288. sz. 13. Uo. 9. kötet 16. sz. 14. Pl. Zala megye 1448 (HOLUB i. m. 327. - DL 93089.), 1474 (SMM 14. kötet 118. sz. - DF 268 230.); Somogy megye 1485 (DL 46013.); 1489 (SMM 10. kötet 277. sz.). - Nem tekinthetjük a sorba illőnek, inkább helyi kuriózumnak a következő adatot: Paulus plebanus de Wereuche universitasque nobilium de eodem comitatu 1343- (Anjou-kori okmánytár IV 361. - DL 58517.) A kis megye nemeseinek egyeteme nem lehetett komoly hatalmi tényező, mert az oklevelet a plébános erősítette meg mandula alakú pecsétjével. 15. így pl. Abaúj megye 1523 (DL 84158 ), Pest megye 1523 (DL 98056). 16. TAGANYI i. m. 21. és 27. 17. Hunyad megye oklevelein 1490 és 1526 között következetesen 3 kis méretű pecsét vagy annak nyoma látható. 1494: DL 72748; 1496: DL 46336: 1500: DL 46529; 1505: DL 30965; 1510: DL 46960 és DL 46961; 1516: DL 47135 és DL 47141; 1523: DL 47486 és DL 47499. 18. DL 20746. 19. 1498: DL 20746, 1499: DL 20824, 1500: DL 20996, 1502: DL 21103, 1506: DL 49356, 1512: DL 22351, 1521: DF 233432.