Récsei Balázs: "...mert nem a térben, hanem az időben léteztek..." Kaposvár utcáinak, tereinek (n)évtörténete - Somogyi Almanach 55. (Kaposvár, 2016)
I. Bevezetés
Az első, forrásokkal bizonyítható hivatalos közterületi névadások idején — 1880-ban - az a Németh Ignác ült a polgármesteri székben, aki nyíltan 1848- as eszméket vallott, és Kossuth Lajosnak nagy tisztelője volt. Polgármestersége alatt kapta a „turini remete” Kaposvár díszpolgári oklevelét, és az anyakönyvek tanúsága szerint egyik gyermekének maga Kossuth Lajos volt a keresztapja. (Az Irányi Dániel utca 10. szám alatt felépített — kaposvári mértékkel palotának számító - szállodáját viszont, amely rögtön egyben féllegális bordélyként is működött, Ferenc Józsefről nevezte el. A felségsértésért rá kiszabott büntetést nem ezért, hanem csak „egyszerű” királygyalázásért kapta. Németh Ignác egy rövid megszakítással 1878 és 1895 között volt a város első embere. A Teleki utca elnevezése „beleillik” Németh Ignác tántoríthatatlan „negyvennyolcasságába”, illetve az egész akkori városvezetés politikai nézeteibe. Az úgynevezett polgári korban (1867—1950) Kaposváron közterület elnevezésére a város képviselő-testülete, majd a megyeszékhely törvényhatósági jogúvá válását követően 1945-től néhány évig a törvényhatósági bizottság volt jogosult. (Eltekintve az 1919-es rövid hatalomváltástól.) Az úgynevezett szocializmus évtizedei alatt (1950-1990) a városi tanács végrehajtó bizottsága gyakorolta ezt a jogkört. A tanácsrendszer megszűntét követően, 1990-ben ismét a választott képviselő-testület lett jogosult a közterületek nevének meghatározására. A hivatalos utcanévadás hűen tükrözi a társadalmi, politikai viszonyokat is. Az első világháború végétől 1945-ig terjedő időszak a hivatalos utcanévadás első szakasza. A továbbra is élő természetes eredetű névadás mellett megjelenik, illetve rendszeressé válik a hivatalos utcanévadás, köztük a korszak ideálját és ideológiáját kifejező személyeké, például gróf Tisza Istváné, nagyatádi Szabó Istváné. Emellett - nem csak — Kaposváron számos, a trianoni békediktátummal elszakított egykori országrészekre került város kapott utcanevet, így például Brassó, Nagyszeben, Temesvár. Érdekes, hogy az 1945 utáni átkeresztelési hullám városunkban az utóbbiakat elkerülte. A hivatalos utcanévadás második korszaka körülbelül 1945-től az 1989- 1990-es rendszerváltoztatásig tartott. Ezen belül is két periódust különíthetünk el. 1945-1956 között jelentős átalakítást végeztek a hivatalos szervek a közterületek névanyagában. Ezek a változások jórészt ideológiai, politikai indítékkal történtek. A módosulások magát a névrendszert is érintették. A típusváltás főként a személynévi előtagú nevek körében figyelhető meg, de másutt is tetten érhető. Az „irredenta”, „reakciós” utcaneveket szinte teljesen kicserélték, helyükbe az új történelmi kor eszményeinek megfelelő elnevezések kerültek. így a hazai és a nemzetközi kommunista és/vagy munkásmozgalmi „mozgalmároknak”, más „haladó” történelmi alakoknak emléket állító, illetve a szocializmus eszméjét, 19
