Szili Ferenc: A hatalom és az erőszak természetrajza a XVIII-XIX. századi somogyi panaszlevelek tükrében - Somogyi Almanach 54. (Kaposvár, 1997)

III. BŰNTÉNYEK, RABLÁSOK, FOSZTOGATÁSOK

hogy ne kivánnya szűrét el venni, mert ö szegény ember, erre ismét ujjabban parancsolta, hogy tsak tegye le, azt is mondván, „Polgár vagy te az Istened is Hunczfut, illyenek hurczultak meg engem, és a' jó ruhámtól meg fosztottak, mikor meg fogtak katonának" a' Tanu Társával pedig Kopátsi György a' kinek egy nagy furkos botja volt állott szembe, a' Tanu látta, hogy meg nem menedekhetik le tette a' szűrét ezt kellett Fias Jósefnek is tselekedni, ezeknek pedig egy harmadik Társok az uton állott lest mint egy puska lövésnyire attól a' helytől a' hol ki raboltattak Andots felé a' honnand jöttek volt, de ezt a' Tanu nem esméri hogy ki volt, Szűrének el vételével történt kárát jó lélekkel 8 fra vc. teszi. Költ mint fellebb Zichy János, Al Szolga Biró F: SML. Acta congreg 1825. február 21. II. 113.sz. Rabok panasza a börtönélet szenvedéseiről 1827. Tekéntetes Törvén Szék!!! A' mi szerentsétlen sorsunk, nyomorúságos állapotunk, oh fájdalom igen is elégé esméretes mindenek előtt nyilván tudva vagyon a' Tettes Törvény Székk szine előtt is, azon bal esett is, a' melly miatt a' T: Törvény Szék méltó boszu álló haragjának hatalmát mindennap rajtunk elkövetelni törvényessen meghatározta: mellyhogy ennyire ki terjedjen, soha nem reméllettük, mert egy gonosz embernek rosz tette, hogy egy aránt valamennyienkre olly büntetést vonnyon maga után, éppen nem véltük: melly történetnek mi okai semmiképpen nem lévén, vétekül egyenesen nemis tulajdonéttathatik, de még is már el szenvedhetetlen terhes sullyát, eléggé igenis érezzük érzékennyen naponként, a' melly annyira szaggatja szivünket, bádgosztja testünket, fogyasztya éltünket, hogy ki magyarázhatatlan bánatok között, a' földre, artzal borulva a' T: Törvény Székk Atyáskodó szine előtt kéntelenéttetvén könyörgésünket elejbe terjeszteni, hogy méltóztatna a' T: Törvény Szék Atyai szivében méltán fogant boszuálló haragját le tenni kegyessen, és erántunk meg engesztelődni. Hogy minyájon vétkessek lévén, büntetésre érdemessek, bánatos sziwel meg esmérjük, gyarlóságunk azomban tagadhatatlan, a' meg esett dologrul most az egyszer /:melly légyen utolszor:/ nem tehetünk, azért is a'