Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)
V. Az egyesületi élet gazdasági alapjai
Az éves számadásokat figyelve azonnal szembeötlik az alapító tagok 1868. évi befizetésének, illetve az egész esztendő egyenlegének 470 forintnyi összege. Ez a summa — ismerve általában az egyesület első lépéseit kísérő financiális gondokat — biztosította az induláshoz szükséges kedvező pénzügyi feltételeket. A következő évben a pénzmaradvány majd a duplájára emelkedett. 1871-től kezdve apróbb hullámzásokkal tarkítva, egyenletesen növekvő anyagi gyarapodás mutatkozott. Az alapító tagok befizetései csak részben magyarázzák ezt a folyamatot. Az egylet alapszabálya ugyanis kikötötte, hogy az alapító tagdíjakat azonnal tőkésítsék és csak a kamatait használhassák fel. így kiszámítható, hogy az 1904-ben kimutatott vagyon több mint 50 %-át az alapítványok adták. A város elesettjeinek támogatásával a magának nagy tekintélyt kivívott Kaposvári Jótékony Nőegylet pénzvagyonának 10 %-a is az alapító tagok által befizetett 60 és 200 korona közti összegekből tevődött ki. Az alapítványt tevők nemre, társadalmi helyzetre és vallásra tekintet nélkül támogatták azt az egyesületet, melynek évkönyve például Vaszary Kolos hercegprímást, báró Hornig Károly püspököt, Herzfeld Móniét, Freyslädtier Antalt, gróf Somssich Imrénét és Józsefnét, Hirsch Mórt, gróf Jankovich Gézánét, Makfalvay Gézánét és őrgróf Pallavicini Edénét örökítette meg az alapítók sorában. 205 A tagok létszámának stabilitását és egyúttal a bevételek állandóságát a tagsági viszony időtartamának szabályozásával igyekeztek az egyesületek még megnyugtatóbban megerősíteni. A belépési nyilatkozattal együtt az egyletek vezetői az érintettekkel általában aláírattak egy olyan nyilatkozatot, melyben arra kötelezték magukat, hogy legalább 3-6 évig nem szakítják meg tagsági viszonyukat. A tagdíjak befizetését azonban annak ellenére sem sikerült teljesen folyamatossá tenniük, hogy a hátralékokat — az alapszabályra hivatkozva — akár bírósági úton is behajthatták rajtuk. E tekintetben egyáltalán nem állt egyedül a dualizmus idején a még oly jelentős munkát végző Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület sem, amelynek fennmaradt irataiban gyakorta olvashattunk az amúgy igazán tphetős tagok közömbösségéről és az olykor tetemes tagdíjhátralékairól. Ezzel persze nem álltak egyedül, mert például a Balaton-vidéki Gazdasági Kör közgvülési jegyzökönyvei megörökítettek olyan összejövetelt, ahol hatan jelentek meg." 06 A tagok mindazonáltal nem jeleskedtek a díjfizetés terén sem. így halmozódott fel 1880 és 1885 között 146 forint hátralék, mely aztán 292 forintra emelkedett 1887-ig. Éppen ezért még ebben az esztendőben kénytelen volt a választmány törölni az 1885 előtt keletkezett adósságokat. Mindezek után 1891ben már újabb 602 forinttal tartoztak önmaguknak a tagok. 207 A Balaton-vidéki Gazdasági Kör még 1893-ban sem rendelkezett jóváhagyott alapszabállyal. 205 KNE 1910: 17-19. P. 206 SML BGKjkv. 1885. okt. 8. 207 Uo.jkv. 1886. jún. 21., 1888. ápr. 28., 1893. máj. 8.
