Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)

V. Az egyesületi élet gazdasági alapjai

V. Az egyesületi élet gazdasági alapjai Az alapszabályokat lapozva, óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés, vajon milyen pénzügyi alapokkal rendelkeztek az egyesületek, megvolt-e a financiális fedezete vállalt feladataik megvalósításának? A létrejött társaságok elsősorban a tagdíjakra alapozhatták tevékenységüket. Az alapszabályok ezentúl még különféle adományokkal, rendezvények bevételeivel, bérleti díjakkal és az egyleti pénzmaradványok tőkésítésével számolhattak. Az egyes tagsági formákhoz hozzárendelt, a csupán egyszeri bevételt jelentő, tag- és a felvételi-, vagy más szavakkal az ún. beíralási díjak első átfogó összeírását az 1878-as egyleti statisztika táblázatai fogták egybe.

199 E szerint az ekkor lajstromozott 26 somogyi egyesület 12 fillér és 10 forint közti összegei szedett a rendes tagoktól. A legkevesebbet, 12 fillértől 3 forintig a Csokonya Vidéki Népnevelési Egylet, a Lengyeltóti Gazdakör, néhány olvasókör és tüzoltóegylet kérte a felvételre jelentkezőktől. A Csokonyai Dalárda és a Csurgói Önkéntes Tűzoltó Egylet az 1870-es években nem szedett a rendes tagoktól évdíjat. Ez a gyakorlat c két egyesülettípus estében egyébként országosan elterjedt szokásnak számított, mert ezekben az ún. működő tagok a hangjukat, illetve a fizikai erejüket ajánlották fel. A legtöbb tagdíjat, 10 forintot, a Marcali Olvasókör és a Barcsi Kaszinó tagjai fizettek. A nagy hagyományokkal rendelkező közhely szerint az egyleti taksák mértékével kívánták elzárni a „szegényebb néposztályok" elöl a belépés lehetőségét. Lz az attitűd — természetesen — valóban létezett. A tagdíjakat azonban - nézetem szerint — inkább az elérendő célokhoz szükségesnek vélt pénzügyi alapok megteremtése alakította ki. Ezt pedig vagy nagyobb anyagi áldozattal, tehát magasabb összeggel, vagy pedig több személy bevonásával, vagyis alacsonyabb summával, esetleg a kettő kombinációjával oldhatták meg. A mérsékelt összegeket szedő egyesületek jelentős többségének azonban gyakorlatilag a szóba jöhető tagok csekély anyagi lehetőségeit kellett figyelembe vennie.

200 A Nagyatádi Kaszinó, a Szigetvári Kaszinó, a Kaposvári Nemzeti Kaszinó és a Somogy Vármegyei Gazdasági Egyesület mindössze 5-5 forintot kén a tagjaitól. Ez a pénzösszeg — mely, természetesen, sokak számára megfizethetetlen volt — egyáltalán nem zárta ki a „rangon aluliak" esetleges belépését. Met: 222-229. p. (az eredeti felvétel másolata pedig: SML ai. 3809/1880.) ~

00 SML Öreglaki Ip. és Polg. Olvk; Bcrzencei Iparos Önképzőkör iratai, pénztárkönyv 1907-1943. A somogyi jegyzők közgyűlése. Az egyesület múlt évi tevékenysége=Svm. 219. 1910. szept. 27.