Bősze Sándor: „Az egyesületi élet a polgári szabadság…” Somogy megye egyesületei a dualizmus korában - Somogyi Almanach 53. (Kaposvár, 1997)
I. Az egyesület fogalma
egyesületek megalakulásának ,fő kelléke", hogy az alapszabály terve a törvényhatóság útján, az illetékes minisztériumba jusson és az ezt engedélyezze. Ha a felterjesztett alapszabályra vonatkozóan 40 nap elmúltával sem érkezett észrevétel a tárcától, akkor az egyesületet ideiglenesen megalakultnak tekintették. Az egyesületek de jure csak az alapszabály engedélyezése és nyilvántartásba vétele után alakultak meg. A továbbiakban a novella bármilyen módosítását vagy az egylet megszüntetését szintén hatósági ellenjegyzéshez kötötték. Az alapszabályszerü működést az 1394/1873. bm. számú elnöki rendelet szerint elsősorban a megyei törvényhatóság, a gyakorlatban annak első képviselője ellenőrizte. Ha az egyesület az alapszabályokban megfogalmazott céloktól eltérően működött, akkor még a feloszlatására is sor került. Ez általában miniszteri jogkörnek számított, de „a munkásegyesületek ez alól is kivételek voltak, működésüket az alispán saját hatáskörében is fel függeszthette. " 54 Az egész dualista korszakon végigtekintve, nem találtunk egyébként olyan somogyi egyletet, melyet hatalmi szóval oszlattak fel. A belügyi tárca az engedélyezés szakaszában viszont rendkívül alaposan, a részletekre odafigyelve kezelte a beérkezett alapszabályokat. Ha a minisztérium tisztviselői valamelyiket elnagyoltnak, vagy a célokat és dokumentumba foglaltakat ellentmondónak tartották, akkor azt, a kritikai észrevétciciket pontosan leírva, visszaadták az egyesületnek. Ha pedig szükségesnek látszott, akkor más szaktárcától is kértek véleményt. Amennyiben ezek után az kérvényező társulat életképtelennek tűnt, az előbbiek szerint jártak el (pl. Csurgói Iparos Ifjúság Képző és Segélyzö Egylete, Németladi Iparegyesület, Kéthelyi Olvasókör 5 ). Ha az érintett egyesület az inkriminált paragrafusokat korrigálta, a remélt engedély megkapta. Egyesületeket magyar állampolgárságú természetes és jogi személyek alakíthattak. Az 1508/1875. számú rendelet alapján külföldi állampolgárok politikai és munkásegyletnek nem, a többi típusnak pedig csak tiszteletbeli tagjai lehettek. Meghatározott foglalkozású személyek, mint például a bírák, be sem léphettek minden egyesületbe. Egy egylet tagjai nem tartoztak feltétlenül egy társadalmi osztályba, illetve rétegbe. Példaként említhetjük itt ismét a fürdöcgyesüleleket, vagy a felekezeti alapon szerveződött köröket. A tagok jogai sem voltak egyformák, ami nem feltétlenül a társadalmi helyzetüktől függött, hanem a fizetett tagdíj mértékétől. A rondes tagok soraiból az egyesületek belső autonómiája, önkormányzati joga alapján a közgyűlésen a tagok megválasztották a saját vezetőségüket. A tisztikarban résztvevők egymáshoz való viszonyát az alapszabályban meghatározott szervezeti felépítés alakította ki. Az egyesületek szervezeti felépítése általában demokratikus volt. Hajdú Géza szerint „központi összefogás csak a munkásszervezetekben érvényesült."' Az már a további kutatásokra vár, hogy kiderítsek, milyen eszközökkel próbálták a Magyar Gazdaszövetség vezetői 4 Hajdú: 137. p. 55 OL-BM-K-150-1884-VI 1/8-7353,-24929,-25797. 56 Hajdú: 200. p.
